Minden választások előtt, közben és után azt harsogja az ügynöksajtó és a balliberális média, hogy a Fidesz-KDNP demokratikus úton leválthatatlan – de azért próbálkoznak, hiszen ebből élnek (és még csak nem is rosszul). Így nyilvánvalóan azért, hogy a biztos kudarcot már előre megmagyarázzák, szerdán a 444 is közölt egy fizetős (!) véleménycikket Orbánista realizmus címmel.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Ebből három szakaszt fogok kiemelni, de előtte jelzem: a Bekezdések soha egy fillért nem kapott pártunktól és kormányunktól – sem közvetve, sem közvetlenül, sem közpénzből, sem a közpénzjellegét elvesztett vagyonokból. És ez abból a szempontból jó, hogy így őszintén írhatunk például az izraeli apartheidről és a gázai háborúról, meg gyakorlatilag bármiről.
Szóval, az idézetek:
„14 évvel a rendszerváltás után a rezsim sokak szemében olyan lett, mint a természet: nem lehet legyőzni, hát alkalmazkodni kell hozzá. Még olyanok is így vannak vele, akik le akarják váltani Orbánt.”
„Akik már felmérték, hogy ebben az országban választáson milyen esélyekkel váltható le a Fidesz-KDNP, jó ideje tartós nihilre rendezkedtek be. Ennek a berendezkedésnek és hangulatnak köszönhető többek között az is, hogy más demokráciákkal ellentétben itthon már a választások óta súlyosabbá vált megélhetési válság közepette sincsenek nagy és heves tüntetések…”
„Magyar Péter (…) támogatói külön felhívták rá a figyelmét, hogy nagyon fontos sokat migránsozni. Van itt egy erős belső ellentmondás: akitől a legjobban várják a változást attól azt kérik leginkább, hogy miben ne akarjon változtatni.
A nem kormánypárti szavazók (…) maguk igyekeznek rávenni a jelöltjüket, hogy bizonyos ügyekben fogadja el teljesen a kormány kereteit. Ahogy a Fidesz örökké a közvélemény-kutatásokat követve igyekszik uralni a pillanatot, az állampárt kihívójának is kb. úgy kellene [tennie].”
Na, hát itt van minden, ami miatt a Fidesz-KDNP-nek nincs és egyelőre nem is lehet Magyarországon baloldali kihívója.
Pedig egyébként lehetne, csak az is úgy járna, mint Németországban Sahra Wagenknecht, akit a migránskérdésről vallott nézetei miatt – az iráni származása ellenére – kikiáltottak idegengyűlölőnek;
a woke és a szivárványpropaganda bírálata miatt a szélsőjobbal kacérkodó homofóbnak;
a munkások, a dolgozó osztály képviselete miatt populista kommunistának;
az Európai Egyesült Államok elutasítása és békepártisága miatt pedig Putyin ügynökének.
De volt már illiberális, antifeminista és antiszemita is, meg minden, amit a patás ördögről el tudtok képzelni.
Így van kódolva a 444 és a teljes balliberális oldal: azt mondják, a demokráciát féltik az autokrata vezetőktől, de közben mélységesen lenézik az embereket, és alkalmatlannak tartják a tömegeket arra, hogy helyes döntést hozzanak.
Mondjuk, ez így nem teljesen igaz. Van bennük – mondjuk úgy – egy belső ellentmondás. Egyfelől azt gondolják, hogy az emberek eredendően progresszívnek születnek. Ha nem lenne a gonosz kormányzati meg orosz és kínai stb. propaganda, akkor mindenki mindenre nyitott lenne, amit ők kitalálnak. Másfelől azt állítják, hogy az emberek alapvetően ostobák, alantas ösztönök irányítják a cselekedeteiket, de a jobbakat megfelelő érzékenyítéssel, edukációval, a rosszabbakat pedig tiltással és fenyítéssel a helyes irányba lehet terelni.
Már amennyiben ezt a munkát nem akadályozzák a liberális demokrácia ellenségei, a populisták.
A populista nagyon veszélyes. Miért? Mert – így a 444 és a nyugatos értelmiség érvelése – „örökké a közvélemény-kutatásokat követve igyekszik uralni a pillanatot.” Tehát érdeklődést mutat az emberek igényei, félelmei, vágyai és problémái iránt. Sőt, néha még hallgat is rájuk, vagy legalábbis a többségre.
Ezek szerint a jó demokrata, a liberális demokrata nem azzal törődik, hogy mit akar a nép vagy a többség. A jó demokrata, a liberális demokrata egyszerűen tudja, hogy mi a jó és a morálisan helyes, és addig masszírozza a tömeget, amíg ezt el nem fogadja. Ha meg nem sikerül, akkor elszalad egy precedens értékű ítéletért Strasbourgba, átpasszíroz egy új direktívát Brüsszelen – és kész… a választók, a magas(abb) demokratikus legitimitással rendelkező intézmények megkerülésével meg van oldva a probléma.
Szóval, a mainstream gondolkodók szerint a demokrácia nem a népuralomról, hanem a nép uralásáról szól, persze a valamilyen fantasztikus „nagyobb jó” érdekében. De bocsánat… ez nem demokrácia! Ez a felvilágosult abszolutizmus!
A felvilágosult abszolutizmus jellemzője volt az, hogy az uralkodók körbevették magukat a mindenféle filozófusokkal és tudósokkal, zárt ajtók mögött kitalálták a tutit, eldöntötték az emberek helyett, hogy mi a jó nekik, és végül esetleg csak azért összehívták a parlamenteket, hogy azok törvényerőre emeljék ezeket a nagy ötleteket. Vagy nem. Hanem csak kiadtak egy uralkodói pátenst vagy dekrétumot.
Ez lenne a lényege az európai szuperállamnak is: minél jobban kikapcsolni a megbízhatatlan választókat és a nemzeti parlamenteket a döntéshozatalból. Hogy az irányt azok szabják meg, akik kellően felvilágosultak; akik értenek hozzá. És akiket nem befolyásol a közvélemény.
Egyébiránt, a 444 és a balliberális oldal arról is meg van győződve, hogy az emberek nem utasíthatják el a migrációt, a melegházasságot, Ukrajna támogatását, az Európai Egyesült Államok létrehozását; nem lehet, hogy hagyományos módon gondolkodjanak a férfi-női szerepekről stb. Ha bármiben egyetértenek például a magyar kormánnyal, azt vagy azért teszik, mert a propaganda áldozatai, vagy azért, mert vidéki suttyók, külvárosi prolik. Esetleg „tartós nihilre rendezkedtek be”.
Vallják ezt annak ellenére, hogy szerintük a kormány intézkedéseit a mindenkori közvélemény-kutatások befolyásolják, és a Fidesz-KDNP lenne Európa legmigránspártibb pártszövetsége, ha 2015-ben más eredményre jut a Nézőpont Intézet.
Azt állítják, hogy a Fidesz-KDNP demokratikus úton leválthatatlan, ugyanakkor számonkérik egy politikuson, és elhajlással, a kormánypártokhoz való idomulással vádolják, ha a választási győzelem érdekében azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének, és amit jónak tartanak.
Pedig ez lenne a lényeg. Az olyan hülyeségek, mint a jogállamiság, a korrupció, a genderjogok, a több Európa stb. helyett a valósággal kellene foglalkozni. Olyan ajánlatot kellene nyújtani az embereknek, amelyik jobb a Fidesz-KDNP ajánlatánál. Erre rengeteg lehetőség lenne, de a balliberális oldal az elmúlt 14 évben megspórolta a munkát, és arra rendezkedett be, hogy ha a Fidesz A-t mond, akkor ők B-t mondanak. És minden kudarcukért az embereket és a rendszert hibáztatják.
Csak egyetlen példa így a végére: „az ország összeszerelő üzem lett”. Ez nagyon jól hangzik, de azon túl, hogy a baloldal bezárná a kínai akkumulátorgyárakat, hallott valaki arról, hogyan, mivel akarnak helyettük munkahelyeket teremteni? „Legyen az ország Európa Szilícium-völgye!” Persze, majd Karcsi, Guszti és Klári átülnek a BMW gyárból a gamer székbe, és lekódolják az új Facebookot…
Mindent összevetve a lényeg az: a Fidesz-KDNP-nek nincs és egyelőre nem is lehet Magyarországon baloldali kihívója, mivel nincs olyan baloldali párt, amely hallgatna az emberekre, megpróbálná megérteni őket, és reális, egyszersmind vonzó megoldási javaslatot kínálna a létező problémáikra. Vagyis egy olyan baloldali párt, amelyet a 444 és a többiek majd populizmussal vádolhatnak, ügynöközhetnek, és amelyiktől a liberális demokráciájukat félthetik.
Amikor majd lesz ilyen, az nemcsak arra lesz esélyes, hogy váltópárttá váljon, de még a kétharmadra is. Hiszen azokban az országokban is működik a váltógazdaság, a politikai verseny, tehát a demokrácia, amelyekben a magyarnál sokkal aránytalanabb a választási rendszer. Például az USA-ban, ahol a győztes mindent visz, mert nincsenek kompenzációs listák. Van viszont két párt világos ígéretekkel, valóságos támogatottsággal rendelkező, tömegigényekre reflektáló programokkal.
