Oroszország Macronon gúnyolódik az uniós választási vereség után – ezzel a címmel közölt cikket hétfőn a Politico európai kiadása.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A portál felidézte: Emmanuel Macron francia elnök döntése, hogy parlamenti választásokat ír ki, miután pártja megsemmisítő vereséget szenvedett az uniós választásokon, sokkoló. Akárcsak a „szélsőjobboldal” sikere a kontinens más országaiban.
Oroszországban emiatt most jó lehet a hangulat.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője például arról beszélt, hogy bár az Európai Néppárt és a fősodor másik két frakciója, a szocialistáké és a liberálisoké, dobogós helyezést ért el, a rendszerkritikus erők ott loholnak a sarkukban.
Vjacseszlav Volodin, az orosz Állami Duma vezetője pedig a Telegram-csatornáján azt írta, hogy „Macron és Scholz utolsó erejükkel kapaszkodnak a hatalomba”, és oda szúrt egyet a német kancellárnak, akinek a pártját sikerült megelőznie az AfD-nek.
„Az lenne a helyes, ha lemondanának,” tiszteletben tartva a választók akaratát, akik világos üzenetet küldtek nekik – vélekedett az orosz parlament alsóházának elnöke.
Volodin szerint a franciaországi és a németországi választási eredmények nem meglepőek, tekintettel arra, hogy „a gazdaság stagnál, migrációs válság van, és az országok saját nemzeti érdekeik ellenében háborúba keveredtek Ukrajnában”.
Szergej Markov politikai elemző ugyanakkor azt mondta:
„Remélem, Macron megérti, hogy a franciák elutasítják őt, amiért Ukrajnában szítja az Oroszország elleni háborút. De lehet, hogy ehelyett inkább az eszkalációt választja, és NATO-háborút indít Oroszország ellen”.
Az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ a választások utáni saját értékelésében arra a következtetésre jutott, hogy az európai polgárok „felszólaltak a Brüsszel által követett irányvonal ellen, de nem fogják meghallgatni őket”.
Egyébként ettől tartunk mi is.
Az európai elit szerint csak a szégyellnivaló populisták hallgatnak az emberekre, és a „felelős” politikusok feladata, mindössze annyi, hogy szép szóval vagy erővel letolják a választópolgárok torkán, amit egyébként nem venne be a gyomruk.
Nagyobb esélyét látjuk annak, hogy a választás nem kijózanítja majd az önsorsrontó atlantistákat, akik már így is térdre kényszerítették az európai gazdaságot, hanem inkább sürgetésként fogják majd fel azt: most kell megvalósítaniuk mindent – gondolhatják –, amit elterveztek, mivel jelenleg még meg van az erejük ahhoz, hogy visszafordíthatatlan folyamatokat indítsanak el.
Ráadásul a rendszerkritikus pártokban, pártcsaládokban sok megvásárolható vagy megzsarolható politikus foglal helyet.
A kilátások tehát nem a legfényesebbek, de az biztos, hogy reménykeltőbbek, mint egy-két nappal ezelőtt voltak.
