A Nemzetközi Valutaalap (IMF) közzétette a Magyarországról szóló éves jelentését, és mit ad Isten, egy csomó mindennel elégedetlen. Kezdjük azzal, hogy túl magasnak tartja a nemzetgazdaságilag kulcsfontosságú ágazatokban az állami tulajdon arányát, ami szerintük rontja a „valódi versenyt”.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
E logika szerint a „valódi versenyt” az jelentené, ha például privatizálnánk a közműcégeket, és a magánszolgáltatók egymásra licitálva keresnék a fogyasztók kegyeit. Csakhogy könnyű belátni: ez hülyeség. A valódi versenyhez ugyanis olyan állapotot kéne teremteni, amelyben a balmazfelhévizi özvegy Toszdojevszkiné legalább két-két víz-, villany- és gázszolgáltató közül választhatja ki azt, amelyik olcsóbban vagy jobb minőségű szolgáltatást nyújt.
Ehhez viszont minden magánszolgáltatónak (multinak) saját termelőközpontot és hálózatot kéne kiépítenie, amit nem fog, és ami fizikailag nem is kivitelezhető. Ennek hiányában legfeljebb a régiós szolgáltatók versenyezhetnének egymással, ami – végtelenül egyszerű – azt jelenti, hogyha özvegy Toszdojevszkinének nem tetcik, hogy drágán magas vastartalmú víz folyik a csapból, akkor el kell adnia a házát, és át kell költöznie a 70 kilométerrel fekvő Körtéssásfalvára.
El fog költözni? Nem fog, mert ha akarna sem tudna, hiszen a franc se akar Balamzfelhévízre költözni, ahol még a csapból is sár folyik…
A valutaalap a magyar adórendszerrel sincs megelégedve, szerintük ugyanis a magyar gazdaság túlságosan a forgalmi adókra támaszkodik. Az IMF szerint ezen úgy lehetne „segíteni”, ha a kormány emelné a jövedelemadókat.
Igen, merthogy a 15 százalékos magyar SZJA világviszonylatban is alacsonynak számít. Most abba ne menjünk bele, hogy erre mennyi járulék rakódik, mert a lényeg itt nem ez, hanem az a hazugság, hogy a többkulcsos adórendszer magasabb állami bevételeket eredményez.
Persze, elsőre ez logikusnak tűnhet, de nem az. A magyar állam adóbevételei jelentősen növekedtek az egykulcsos adó bevezetése után, mivel kedvezően befolyásolta a foglalkoztatást és a fogyasztást is. Ezért támaszkodhat a magyar gazdaság – az IMF szavaival élve – „túlságosan” a forgalmi adókra.
A többkulcsos adórendszerhez való visszatérés a cégeket racionalizálsára, azaz leépítésekre, tömeges kirúgásokra kényszerítené, és ezzel több kárt okozna, mint hasznot. Ne feledjük, a mostani 5-18-27 százalékos ÁFA kulcsok 2009-ben, az IMF ajánlásának megfelelően 5-18-25 százalékon húzódtak meg, azaz a legmagasabb kulcs mindössze 2 százalékkal múlta alul a mostanit. Ugyanakkor az SZJA kulcsok 18 és 36 százalékosak voltak.
Vagyis 2009-ben a legalacsonyabb kulccsal adózó levonása 3 százalékkal magasabb volt, mint a mostani, és a legmagasabb kulccsal adózó termékért csak 2 százalékkal fizetett kevesebbet. Tehát rosszabbul járt, mint ma bárki, az állam adóbevételei pedig a 36 százalékos második SZJA kulcs ellenére is alacsonyabbak maradtak a mostaninál.
Az IMF továbbá azt tanácsolja, vezessék be az ingatlanadót.
Ez a világ legigazságtalanabb adóneme, ugyanis aki ezt bevezeti, abból indul ki, hogy ha valaki örököl egy házat, az tele van pénzzel, gazdag. Továbbá abból, hogy aki ma megteheti, hogy épít egy házat, az 5-10-15-20 év múlva ugyanolyan tehetős lesz, mint most.
Nem mellesleg abból is, hogy aki ma egy csóró környéken házat épít, az felelős azért, ha a környezete kiépül és felértékelődik, és ebből fakadóan fokozatosan egyre többet kell fizetnie, ugyanis az ingatlanadót jellemzően egy adott terület átlagos négyzetméterára alapján szabják ki.
Márpedig a fent említett balmazfelhévizi özvegy Toszdojevszkiné nem gazdag. Csak a Kádár-korban volt fiatal. És nem lett gazdagabb attól sem, hogy 1993-ban bevezették hozzá a csatornát, a település pedig 2012-ben sikeresen pályázott, és EU-s forrásokból szépen rendbe tették a parkokat, az óvodát és az iskolát, ami végeredményben növelte a háza értékét.
Arról meg főleg nem tehet, hogy a német Hapzi a szomszédos Barkazrücskösön építette fel a modern zsebkendő-hajtogató üzemét, ami miatt sok fiatal költözött be Balmazfelhévizre is a Falusi CSOK igénybevételével, és ez még jobban felnyomta a telek- és ingatlanárakat.
De az IMF szerint özvegy Toszdojevszkiné igenis tehetősnek számít, és a 152 ezer forintos nyugdíjából ugyanúgy ki kéne köhögnie az ingatlanadót minden hónapban, mint a Suskin lakóparkba költöző Lakatos-Fika Károlynak, aki 243 ezer forintért dolgozik a Hapzinak.
És mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez nem az ő problémája, szeretnénk leszögezni, hogy de igen, ugyanis Magyarországon éppen a Kádár-kor miatt, illetve a lakás- és házvásárlást vagy építést ösztönző családtámogatási rendszer miatt az emberek 90,1 százaléka saját vagy családi tulajdonban lakik.
Az IMF egyébként az államilag támogatott hiteleket is megszüntettetné, mert az csak az embereknek és az államnak jó, a bankoknak, akik anno hülyére keresték magukat a svájci frank alapú kölcsönökön, nem annyira.
Eltöröltetné a rezsicsökkentést is, mondván ezzel a lépéssel többek között fel lehetne gyorsítani a „zöld átállást”.
Persze, mert a már sokat emlegetett özvegy Toszdojevszkiné vagy Lakatos-Fika Károly rögötön előhúzná a nem létező tízmilliós megtakarításait, és leszigeteltetné a házát, meg napelemeket rakatna fel rá, ha másfélszer többet kéne fizetnie a gázért.
Ja, nem. Csak brutálisan elszegényedne és/vagy fölvenné az államilag nem támogatott hitelt, mire másra, mint jelzálogra. Mert egyébként erre megy ki a játék, és ezért volt többek között annyira fontos a bankszektornak az EU bővítése is. Az összes új tagállam tulajdonosi szerkezete ugyanis hasonló: az ingatlanmagántulajdon aránya valamennyiben 80-90 százalék körüli volt a belépés pillanatában.
Végezetül még egy remek ötlet a Valutaalaptól: az IMF álláspontja szerint csökkenteni kellene az állami kiadásokat, ezt például az állami alkalmazottak bérének csökkentésével látják elérhetőnek. Illetve liberalizációt várnának el az oktatás a nyugdíjrendszer és az egészségügy területén is.
Mert a magánbiztosítós modell az USA-nak is, hogy bejött… és úristen, mennyit lehet keresni a magániskolákon! Hogy mi lesz azokkal, akiknek nincs rá pénzük? Dögöljenek meg, de tényleg. Úgyis sokan vagyunk, és nagy az ökológiai lábnyomunk.
