Magyarország kihagyásával fogadták el az Európai Unió tizennegyedik Oroszország elleni szankcióscsomagját. Ez az MTI rövidhíre szerint többek között az orosz pénzügyi és energiaszektorban, valamint a kereskedelem területén tevékenykedő orosz vállalatokat sújtja, és fellép a korlátozó intézkedések kijátszásával szemben.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A szankciós lista emellett további 116 ember és szervezet nevével bővült, akik vagy amelyek felelősek az Ukrajna területi egységét, önállóságát és függetlenségét aláásó vagy fenyegető cselekményekért.
Ami Hazánk mellőzését illeti, előzetesen a Financial Times írta meg, hogy Brüsszelben kidolgoztak egy jogi megoldást Magyarország vétójának megkerülésére, amivel az Orbán-kormány eddig akadályozta a befagyasztott orosz vagyonok lenyúlását.
Sokat írtunk már arról, hogy az USA és európai féregnyúlványa egyszerűen el akarja lopni az oroszok pénzét, amiből aztán fegyvereket vásárolnának Ukrajnának. A tervet minden mértékadó közgazdász öngyilkosságnak nevezte, mivel veszélyes precedenst teremt, és alááshatja az európai bankrendszerbe vetett bizalmat.
Apropó precedens, érdemes figyelmesen elolvasni, mit nyilatkozott Josep Borrell, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a lapnak.
Borrell azt mondta, hogy mivel Magyarország tartózkodott egy korábbi megállapodásnál, amely az Oroszország befagyasztott vagyonából származó bevételek elkülönítéséről szólt, „nem lehet része a pénz felhasználásáról szóló döntésnek”. Hozzátette, hogy a kibúvó „kifinomult, mint minden jogi döntés, de működik”.
A kifinomult itt azt jelenti, hogy az uniós jogszabály önkényes átértelmezésével, az értelmezési keret kitágításával sikerül kiskaput nyitni, és azon keresztül megerőszakolni az EU működési rendjét.
Ez olyan, mint amikor kitalálták, hogy a személyek szabad mozgásának alapelvébe ütközik a melegházasság el nem ismerése bizonyos tagállamokban. Miért? Mert a költségvetési fegyelemre vonatkozó előírások alá mégsem lehetett beszuszakolni az LMBTQ-jogok kérdését…
Na, de ugye a precedensekről volt szó, és Brüsszelben talán nem gondolták egészen végig, mivel jár az, ha kimondják, hogy aki egyszer tartózkodott valamilyen ügyben egy szavazáson, az többé soha nem is szavazhat az adott kérdést bármilyen módon érintő előterjesztésekről.
Pedig kellett volna, hiszen, ha ez így belefér az uniós jogba, ha nem sérti a jogállamiságot stb. akkor ezt ugye nemzeti szinteken is meg lehet csinálni. Képzeljük el, hogy a magyar ellenzék nem szavazza meg vagy tartózkodik a Magyarország következő évi költségvetéséről szóló parlamenti szavazáson. Megteheti.
De ezek után a kormány is megtehetné, hogy a jövőben egyetlen a költségvetést akár csak távolról érintő kérdésben sem veszi figyelembe az ellenzék szavazatait.
Sőt, tovább megyek! Legyen szó bármiről, a borrelli kifinomult kibúvó alapján egyetlen ellenzéki képviselő szavazatát sem kéne a továbbiakban figyelembe venni az Országgyűlésben vagy a helyhatóságokban, aki tartózkodott vagy nemmel szavazott, amikor az Alaptörvényt elfogadták, vagy olyan pártban ül, amely így tett.
Ők ugyanis közvetve vagy közvetlenül egyszer már kinyilvánították, hogy nekik a magyar állam demokratikus rendje ebben a formában nem tetszik, nem felel meg. Hát, akkor nem is kell részt venni az államélet vitelében. Nem igaz? Szerintünk, nem, de abból, amit most az EU csinált, logikusan ez következik.