Az álmodozás az élet megrontója: nincs jobboldali egység

Új korszak kezdődik Európában. Három európai jobboldali vezető, Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt elnöke, valamint Andrej Babis korábbi cseh kormányfő, az ANO párt elnöke új csoportot hoztak létre Bécsben, amely megváltoztatja az európai politikát – írta meg a Magyar Nemzet.

Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

• Telegram

A Bekezdések rendszeres olvasói tudják, hogy nem vagyunk nyugati értelemben vett független-objektívek, amennyiben ez alatt olyanokat kell érteni, mint a BBC, a Le Monde vagy itthon a Telex. Ugyanakkor szeretjük a tényeket, és két lábbal állunk a földön – kapaszkodunk a valóságba. Hogy ez miért fontos, mindjárt kiderül, de előbb nézzük, mi van még ebben a hírben:

A három politikus közös sajtótájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy más pártok csatlakozására is számítanak a hazafias szövetséghez, már csak azért is, mert az Európai Parlamentben egy frakció alapításához legalább hét országból kell összeszedni minimum 23 képviselőt.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője úgy vélekedik, hogy a volt szlovén kormányfő, Janez Jansa pártja, a Szlovén Demokrata Párt (SDS), a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) és talán a szlovák kormányfő, Robert Fico Smerje is nyitott lehet az együttműködésre. 

Tegyük hozzá: ez még így is egyel kevesebb az elégségesnél.

Az elemző viszont optimista, és azt sem tartja kizártnak, hogy a jövőben egy új jobboldali koalíció jön létre, „hiszen Giorgia Melonival vagy Marine Le Pennel is biztosan együtt tudnak működni a hazafias szövetség tagjai. Ha nem is lépnek be ezek a meghatározó politikusok, Európában a velük való együttműködés biztosra vehető…”

Ennek a hazafias szövetségnek azon túl – folytatta –, hogy a föderális Európát elutasítja, a következő értékek jelentik a közös pontot: a hagyományok tisztelete, a családok védelme, a migráció elutasítása és mindenekelőtt a szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború mielőbbi békés rendezése.

Mráz Ágoston Sámuel szerint tehát az új szövetséggel méltó ellenfél születhet a Brüsszelben megalakult háborúpárti koalícióval szemben.

Na, hát ezzel a történettel több probléma is van. Kezdjük talán azzal, hogy a lengyelekkel és Melonival békepárti koalíciót álmodni olyan, mintha Giacomo Casanovával vagy de Sade márkival és egy sereg kannibállal közösen szeretnénk vegán nőjogi akciócsoportot alapítani.

Ne feledjük! Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), az olasz miniszterelnök pártcsaládja többek között az „oroszpártisága” miatt kosarazta ki a Fideszt, és mint akkor kiderült, minden tagjától írásos kötelezvényt kért, amelyben hitet tesznek Ukrajna támogatása mellett.

Kaczynskiék pedig kormányon minden őrültségben benne lettek volna a légtérzártól a csapatok küldéséig. Ezen a tényen az sem változtat, hogy Mateusz Morawiecki szerint Orbán Viktorral az egyet nem értésük dacára is könnyebb volt miniszterelnökként bármit tető alá hoznia, mint például a németekkel.

Szóval, Meloni és a PiS objektíve háborúpárti. Más okokból kifolyólag, de azok.

Ami a migráció kérdését illeti, az olaszokkal abban sem állunk egy oldalon. Nemrég Orbán Viktor Rómában járt, amiről a „magyarul olvasó olvasó” csak annyit tudhatott meg, hogy jót beszélgettek Melonival és nagy volt köztük az egyetértés. Az olaszul is „olvasó olvasó” viszont azt is megtudhatta, hogy ez így nem teljesen igaz.

Az olasz miniszterelnök tényleg úgy gondolja, hogy a migráció probléma, viszont Magyarországgal ellentétben, ő a megoldást a migrációs paktum rendelkezéseinek végrehajtásában látja. És udvariasan, de erre kérte Orbán Viktort is.

Meloni támogatta Ursula von der Leyent, Orbán Viktor nem. E tekintetben annyit „javult” a helyzet, hogy valószínűleg az olasz miniszterelnöknek leesett a tantusz, és rájött, hogy von der Leyen kicsit megvezette. Ezért nyilatkozott sértődötten a különféle háttéralkukról.

Persze, az is ide tartozik, hogy a brüsszeli hírek szerint az Európai Bizottság volt és leendő elnöke Melonival, mint olasz miniszterelnökkel kész tárgyalni, csak az ECR-t akarja amennyire lehet kihagyni az osztozkodásból.

Az ECR-ről még annyit, hogy nem bigott módon, de alapvetően atlantista. Meloni az első intézkedéseinek egyikével ajtót mutatott a kínaiaknak és annak ellenére kiléptette az országt az Övezet és Út kezdeményezésből, hogy az olasz gazdaság romokban van, és minden cent jól jönne neki.

Nem mellesleg vannak olyan tagpártjai, mint például a spanyol VOX, amely élből elutasít bármiféle nemzeti autonómiát. A magyar CPAC-en is fellépő elnöke, Santiago Abascal szuperül meg fogja érteni magát a magyargyűlölő román AUR-ral, amelyet a Fidesszel ellentétben tárt karokkal vártak a „konzervatív reformerek”.

Ami pedig a Le Pent és az Identitást illeti, a francia Nemzeti Tömörülés nagyasszonya egy pillanat alatt kirúgta a pártcsaládból a német AfD-t, amikor úgy tűnt, ez az ára annak, hogy Meloni mellett ő is odaférjen az asztalhoz, amikor majd az EP-bizottsági helyekről döntenek.

És a belpolitikai érdekei miatt most, amikor Franciaországban előrehozott választásokat tartanak, egy szempillantás alatt megváltoztatta az álláspontját Ukrajnáról: bár csapatok küldéséhez nem járulna hozzá, de a Nemzeti Tömörülés hitet tett a fegyver- és hadianyag szállítások folytatása mellett.

A kitörő lelkesedés, a nagy összefogásba vetett hit tehát alaptalan. Békepárti koalíció ezekkel a szereplőkkel biztosan nem jön össze. Sem olyan, amelyik elutasítja a migrációs paktumot. Sem olyan, amelyik kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatokra törekszik a Nyugattal és a Kelettel egyaránt.

A szuverenistának mondott jobboldal széttöredezett. A szereplőit nem az elvek, hanem az érdekek mozgatják.

De, hogy jót is mondjunk: a családpolitikai kérdésekben, vagy abban, hogy kevesebb és nem több EU-ra van szükség tényleg egyetértenek. Egy ilyen minimum program mentén elképzelhető a közös politizálás. Hogy ez mire lesz elég? Azt majd meglátjuk.