A gyártók, az üzletek és a felmérések szerint a lakosság is felkészült a július 1-vel élesedő új visszaváltási rendszerre – olvasható a Mandiner hétfőn reggel megjelent cikkében. Figyelemreméltó, hogy már a második mondatban azt írták: az árak is emelkednek, ám a drágulás mértéke nem biztos, hogy megegyezik a petpalack, üveg és fémdoboz általános, 50 forintos ellenértékével.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Magyarul az új rendszer kiváló ürügy egy újabb áremelésre, de talán nem is ez a legnagyobb probléma. Szóval, menjünk tovább!
Júliustól csak visszaváltható palackba töltött italok lehetnek a boltok polcain, amennyiben űrtartalmuk 1 deciliter és 3 liter között van. Kivételt jelentenek a tejek és a tejalapú italok, a papírdobozos gyümölcslevek, valamint a kis palackszámú, egyedi üvegbe töltött italok.
A visszaváltható palackokat nem szabad összetaposni, sőt csak ép állapotukban tudjuk visszaváltani. A visszakapott összeget a fogyasztók levásárolhatják az automatát üzemeltető üzletben, kérhetik a jóváírását bankszámlájukra, illetve felajánlhatják jótékony célra.
Az üres italosflakonokat tehát már nem a szelektívbe dobjuk, hanem az országszerte négyezer helyen kialakított repontok visszaváltó automatáiba. Ezeket a kormányrendelet alapján a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű élelmiszerüzletekben, vagyis a nagyobb kiskereskedelmi láncokban találhatjuk, és a legalább ezerfős településeken is vannak automaták.
A cikkben van két érdekes adat:
1. A rendszer gyakorlati működésével kapcsolatban készült egy felmérés, és ezen a válaszadók 58,3 százaléka fejezte ki aggodalmát.
2. Magyarországon az italosüvegek mindössze 40 százalékát hasznosítják, Németországban ez az arány már 98 százalék.
Továbbá egy nagyon erős megjegyzés: „A fogyasztók… vagy élnek a visszaváltás lehetőségével, vagy megfizetik a környezettel szembeni felelősségüket.”
Na, ami a fogyasztók felelősségét illeti: régen nagyon sok minden volt visszaváltható és nagyon sok mindent kevésbé vagy éppen megfontoltabban bugyoláltak be, mint az utóbbi évtizedekben. Volt idő, amikor a kólát üvegbe töltötték, a szeletelt szalámit pedig a pultból kértük és sima papírban kaptuk – hogy csak két példát mondjunk.
Nem a fogyasztók kérték, hogy ez megváltozzon, hogy a cégek több szemetet gyártsanak. Ez részben a gyártók, részben az EU és a kormányok döntéseinek eredménye volt.
A fogyasztónak az a dolga, hogy fogyasszon, persze ésszel. A jogalkotóknak meg az, hogy kordában tartsák a vállalatokat, megfelelő szabályozási környezetet teremtsenek egy élhetőbb és fenntarthatóbb világ érdekében.
A fent idézett kijelentéssel az a bajom, hogy a fogyasztóra terhel minden felelősséget, mintha ő akarna tonnaszámra vásárolni eldobható műanyagot, pedig nem. És nem is nagyon volt választása. A felelősség a cégeké, és éppen ezért velük kellene megfizettetni „a környezettel szembeni felelősségüket”.
Ami pedig a két adatot illeti, nem csodálom, hogy a felmérés résztvevőinek többsége aggódik, a német példa ugyanis követhetetlen Magyarországon. Miért? Azért, mert Németországban TELJESEN MÁSOK a körülmények. Ott úgy vezették be ezt a rendszert, hogy működőképes legyen.
Kezdjük azzal, hogy Magyarországon megközelítőleg 1700 olyan település van, amelynek a lakosságszáma nem éri el az 1000 főt. Százezres nagyságrendben élnek emberek kisfalvakban. Ők tehát a környezetvédelem jegyében autóval hordhatják majd a visszaváltanivalót a legközelebbi gyűjtőpontra, vagy megoldják okosban. Nagy ötlet, remek!
A másik probléma, hogy Németországban 135 000 – ezt betűvel is kiírjuk: százharmincötezer – helyen lehet visszaváltani a palackokat. Tehát 620 lakosra jut egy, míg Hazánkban 2410-re.
Vagyis a különbség négyszeres, ami azt bizonyítja, hogy a magyar lakosság is hozhatná a németek 98 százalékos újrahasznosítási arányát, csak nincsenek meg hozzá a feltételek. Másképp fogalmazva: magyar keretek között, az egyfőre jutó gyűjtőpontokból visszafejtve elmondható, hogy semmivel sem vagyunk lemaradva a németek mögött környezettudatos gondolkodásban. Csak hát a szorzók, ugyebár…
És akkor még néhány különbség: Magyarországon a 400 négyzetméternél nagyobb üzleteket kötelezték a visszaváltásra, Németországban a 200 négyzetméternél nagyobbakat.
Ráadásul Hazánkkal ellentétben a németeknél nem csak automaták vannak. Bár azok is vannak bőven, 33 750 a mi négyezrünkkel szemben. Németországban magukba az üzletekbe is vissza lehet vinni az üvegeket, flakonokat, dobozokat. Igen, a kisboltba is.
Egyébiránt a cél – az újrahasznosítás – nemes, csak a rendszer lett teljesen életidegen, vagy hát mondjuk úgy, magyaros… Jó repontozást mindenkinek!
