„Az EU soros elnökségének nincs felhatalmazása arra, hogy az EU nevében tárgyalásokat folytasson Oroszországgal. Az Európai Tanács álláspontja egyértelmű: Oroszország az agresszor, Ukrajna az áldozat. Ukrajna nélkül nem lehet Ukrajnáról tárgyalni” – írta az X-en Charles Michel, az Európai Tanács elnöke.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mindezt azok után sikerült kipréselnie magából Michelnek, hogy Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij találkozott Kijevben, hogy megismerje az ukrán elnök álláspontját, és most állítólag – állítólag, mert e sorok megírásáig nem történt hivatalos bejelentés – elutazik Moszkvába, hogy megismerje a másik fél álláspontját is.
Nahát, erre tekintettel a formál logika szerint nem lehet azt mondani, hogy Ukrajna nélkül tárgyal Ukrajnáról, hacsak nem arról van szó, hogy az Európai Tanács elnöke nem tekinti Volodimir Zelenszkijt Ukrajna legilletékesebb képviselőjének.
Mondjuk itt lehet a kutya elásva: Ukrajna legilletékesebb képviselőit valószínűleg Washingtonban kell keresni. De, na… Ezt eddig így senki nem mondta még ki.
Egyébiránt Orbán Viktor tárgyalásai nem Ukrajnáról szólnak: a céljuk az általános helyzet felmérése, tájékozódás, eszmecsere, a felek szándékainak mélyebb megértése. Amellett, hogy ő Magyarország miniszterelnöke is, és ebben a minőségében is vannak feladatai Kijevben és Moszkvában egyaránt. Ugye senki nem várja el tőle, hogy fél évre ezért az EU-nak nevezett gittegyletért félre tegye a kormányfői teendőit?
Amúgy az ügyeletes Donald kacsa, Lengyelország miniszterelnöke is kommentálta a hírt: „A moszkvai látogatásáról szóló pletykák ugye nem lehetnek igazak, Orbán Viktor, vagy mégis?”
Reméljük a „vagy mégis” az igaz. Nagyon egyszerű okból kifolyólag. A politikában, a diplomáciában kétféle szereplő van. Az egyik, aki meg akar oldani bizonyos problémákat, és ezért bárkivel, a patás ördöggel is kész egy asztalhoz ülni, mivel a megoldások így születnek: tárgyalások, mediáció útján és végül kompromisszummal.
A másik típus az, amelyik nem tárgyal, erőből politizál, mint egy harmadik világbeli diktátor, vagy a kocsmai Jani. Ezt a típust régebben a nagypolitika tálibjainak neveztük, de az a helyzet, hogy nagyot fordult a világ, és ma már ott tartunk, hogy az afgán vezetéssel könnyebb konstruktív vitát folytatni bármiről, még akár a női jogok kérdéséről is, mint az EU tótumfaktumaival.
Még egy érdekesség a végére: az állítólagos Orbán-Putyin csúcs hírét elsőként a VSquare-es Panyi Szabolcs, tette közzé.
Arról a csókáról van szó, aki egy túl sok feltűnést nem keltő újságíróként a 2010-es években kapott egy amerikai ösztöndíjat, és az USA-ban megvilágosodott. Rájött, hogy oknyomozással akar foglalkozni, portált alapított, és hirtelen elkezdett hozzáférni mindenféle bizalmas anyagokhoz. Olyanokhoz, amelyekből például az amerikai érdekeket (értsd: hegemóniát, egyeduralmat, gyarmati befolyást) sértő ügyekről lehet botrányos cikkeket írni.
Ő volt az is, aki a Fico elleni merénylet után pillanatok alatt megtalálta a merénylő közösségi oldalán azt a képet, amely alapján a támadót oroszpárti félfasiszta szélsőségesnek állíthatta be. Ezt a narratívát a teljes balliberális, atlantista sajtó átvette, és annak ellenére hirdette hetekig, hogy az egész egy álhír.
A szlovák amatőr író nem támogatóként, hanem tüntetőként vett részt a paramilitárisok gyűlésén. De ez ugye így ebben a tálalásban nem lett volna beilleszthető az euroatlantista hazugsággyár propagandájába, és annak a SMER-nek a pozícióit erősítette volna, amelyet a Nyugat épp úgy le akar darálni, mint a Fideszt.
A fentiek tehát ismét világossá tették: a Nyugat nem akar békét, nem hajlandó tárgyalni; lelkiismeretfurdalás nélkül áldozza fel emberek százezreinek életét, teszi kockára az európai állampolgárok anyagi biztonságát, és fittyet hány még az Unió gazdasági érdekeire is.
Szóval, az EU vezetői, von der Leyen, Charles Michel, Donald Tusk. stb. Európa és a világ békéjének ellenségei, tulajdonképpen nettó háborús bűnösök! Ez a nagy helyzet.
Mindeközben, ezalatt a félév alatt Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a saját hazája, hazánk érdekeit kellene tudni képviselni, kikövetelni a hazánknak járó pénzt az utolsó eurócentig, amire jogosult. Ehelyett napi szinten tízezrével özönlenek az ukránok – nem, vagy nemcsak a Kárpát-alján élő magyarok – Magyarországra (is). Legújabb hír, hogy már tíz ukrán iskolát fognak építeni nekik. Ez lesz a magyar Galícia, Magyarország Galíciája.