A lengyel miniszterelnök képtelen elfogadni Orbán Viktor békemisszióját, most azt állítja, ez csak kapituláció volt Oroszország és Vlagyimir Putyin előtt. Donald Tusk azt is elmondta, szerinte mi az igazságos béke – írta meg a Mandiner.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A hírösszefoglaló szerint a lengyel miniszterelnök a Volodimir Zelenszkijjel tartott sajtótájékoztatón azt mondta, „a történelem emlékszik azokra a politikusokra, akik azt állították, hogy az igazságos békéért dolgoznak, de valójában a kapitulációért tevékenykedtek.”
Végül hangsúlyozta, az igazságos béke, amelyet Lengyelország is képvisel, tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását, teljes függetlenségét és választását a NATO- és EU-tagságot illetően.
Kár, hogy ezt az oroszok nem tartják tiszteletben: kilométerről kilométerre haladnak a céljuk elérése felé, és sem a szankciók, sem Ukrajna nyugati támogatása nem változtatott a hadi helyzeten. Minden nappal, amíg ez a háború tart, nőnek az ukránok anyagi, területi és emberveszteségei.
A lengyel Donald kacsának talán tükörbe kéne néznie, és egy mély lélegzet után őszintén válaszolni arra a kérdésre, hogy egy örök semlegességet vállaló Kis-Ukrajna vagy Nagy-Oroszország szomszédja akar-e lenni a következő évszázadban? Egyéb opció nincs.
Ja, de! A harmadik világháború. Amit attól függetlenül, hogy Varsó pocsékul néz ki, és ráférne, hogy a nulláról újra felépítsék, még a polákoknak sem kívánunk.
***
Ha már Lengyelország, itt egy másik hír is. Az Egyesült Államok 2 milliárd dollár értékű kölcsönt ad Varsónak katonai eszközök beszerzésére – közölte az amerikai külügy a The Kyiv Independent szerint.
Ez már a második 2 milliárdos kölcsön lesz, amelyből többek között az F–35-ösöket, Patriot légvédelmi rendszereket és Abrams harckocsikat vesznek majd a polákok.
A finanszírozás „tovább erősíti a NATO keleti szárnyát”, és segíti Lengyelországot egy „jelentős katonai modernizációs program” végrehajtásában – közölte az amerikai külügy, amely azt is hangsúlyozta, hogy Lengyelország jelenleg a GDP 4 százalékát költi védelmi célokra, amivel vezet a NATO-tagok körében.
Na, ez a tuti üzlet. Az USA kölcsönt ad Lengyelországnak, amit a lengyelek aztán az USA-ban költenek el. Ez pörgeti a gazdaságot, ráadásul adó- és járulékbevételeket generál az amerikai költségvetés számára.
A járulékos haszon, hogy a nagy szervízigényű amerikai haditechnika karbantartására, későbbi javításukra, a pótalkatrészekre stb. a lenyelek szintén az USA-ban lesznek kénytelenek elkölteni a pénzüket, miközben részletről részletre fizetik vissza Washingtonnak a kölcsönt. És a jenkik még a kamatokon is keresnek.
Szóval ez tényleg egy tuti üzlet. Mármint az Egyesült Államoknak.
***
A NATO és indo-csendes-óceáni partnerei – Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland – csütörtöki találkozójukon a védelmi ipari együttműködésről fognak tárgyalni. Michael Carpenter, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács Európáért felelős vezető igazgatója szerint ez a lépés kulcsfontosságú lehet a globális biztonság szempontjából – számolt be a Nikkei Asia, amit a Portfolio idézett.
A cikk szerint a négy ország számára nem az ukrajnai háború jelenti a legfontosabb kihívást, hanem sokkal inkább Kína térnyerése. Peking visszaszorításához pedig igyekeznek minél szélesebb kapcsolatrendszert kiépíteni, így az erősödő viszony mindkét fél számára hasznos lehet. Arról azonban nincs szó, hogy a NATO esetlegesen távol-keleti országokkal is bővülne.
Azért nincs, mert bár volt róla szó, ezt az amerikai elképzelést többen, köztük a franciák is tulajdonképpen megvétózták. Washingtonban egyébként már régóta arról álmodoznak, hogy a szövetség fennhatóságát kiterjesztik az indo-csendes-óceáni térségre.
A jenkik ugyanis nem tanultak Grúzia és Ukrajna kárán, pedig a lecke nem nehéz: az USA-ban is bárkit le lehet lőni, aki sunyi módon más hátsókertjében ólálkodik. A lényeg pedig ez: a szorosabb védelmi együttműködés Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal csak még jobban fel fogja idegesíteni Kínát és Észak-Koreát.
De ugye mi baj lehet? Legfeljebb kitör egy újabb háború. Mondjuk, ha a nyugati ipar az ukrán igényeket sem tudja kielégíteni, vajon hogyan fogja még pluszban Tajvanét is?
E L K É P E S Z T Ő
Donald Tusk(ó) mondta Volodimir Zelenszkijjel tartott sajtótájékoztatón:
„Az »igazságos« béke, amelyet Lengyelország is képvisel, tiszteletben tartja Ukrajna »területi egységét«”.
Annak „az Ukrajnának nevezett valami ”-nek, amelyik körkörösen megszállás alatt akarja tartani a „nettó” területének az övezetét.
Úgymint:
– Dél-Nyugaton Kárpát-alját, ami Magyarországé;
– Észak-Nyugaton a szóban forgó Galíciát, ami Lengyelországé (ezt korábban Ukrajna polonizációjával, vagyis a két ország uniójával akarták megoldani);
– Keleten Donbasz
– Donyeck
– Luganszk
– Herszon
– Zaporozsje
összefüggő területeit
a Dnyeper keleti oldalán.
A Krím-félsziget pedig sosem volt az ukránoké, azt csak az átmeneti Szovjetunió idején az alkoholista SZKP-főtitkár adományozta Ukrajnának.
Putyin pedig érvényes szavazás után visszavette azt, ami mindig is az általa vezetett Oroszországhoz tartozott, annak tulajdona.
A fentiekből következik, hogy az ukránoknak nincsenek „területi veszteségei”, hanem az általuk megszállt területekről kell kitakarodniuk.
Az ukránoknak a Dnyeper keleti oldalán nincs semmi keresnivalójuk, az oroszok pedig a Dnyeper nyugati oldalán nem akarnak semmit. Az a természetes, természet adta határfolyó.