Az ukránok közel egyharmada elfogadna bizonyos területi engedményeket a háború gyors befejezéséért, ami több mint háromszoros növekedés az elmúlt egy évhez képest, bár a legtöbben még mindig ellenzik, hogy bármilyen területet átadjanak − derült ki egy kedden közzétett felmérésből – tájékoztatott a Reuters, a felmérés eredményéről itthon az Index.hu közölt cikket.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mint írták, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet közölte, hogy a május 16. és 22. között az ukránok által birtokolt területeken 1067 ember megkérdezésével végzett felmérés szerint 32 százalékuk értene egyet valamilyen területi engedménnyel, szemben az egy évvel korábbi 10 százalékkal és a tavaly év végi 19 százalékkal. Az ukránok 55 százaléka továbbra is ellenzi, hogy bármilyen területi engedményt tegyenek.
A felmérés nem kérdezte azt, hogy milyen és mekkora területi engedményekre lennének nyitottak. A megkérdezettek ettől függetlenül nem tekintik úgy, hogy az engedmények egyenlőek lennének a terület oroszként való elismerésével.
– Egyesek például készek arra, hogy bizonyos területek felszabadítását a jövőre, egy jobb időpontra halasszák − áll a KIIS megállapításait tartalmazó közleményében. A felméréssel együtt közzétett megjegyzésekben a KIIS ügyvezető igazgatója, Anton Hruscseszkij elmondta, hogy az ukránok továbbra is ellenzik, hogy bármi áron békés rendezést érjenek el Oroszországgal.
Azért „jófejek” ezek az ukrán vezetők, mert egészen biztos vagyok benne, hogy Anton Hruscseszkij nem fog menni a frontra, sőt, jó eséllyel a közeli hozzátartozói sem. S a „derék” Antonnak minden bizonnyal megélhetési gondjai sincsenek, több mint valószínű, tisztességgel megfizeti az ukrán állam, pláne, ha így agitál a háború mellett.
A helyzet ugyanis egyértelmű, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet ügyvezető igazgatója úgy célozgat arra, hogy az emberek folytatni akarják a háborút a végső győzelemig, hogy ő maga a konfliktus miatt kevesebbet szenved, mint azok, akik a háború poklában teljesítenek szolgálatot. Pláne, ha az utóbbiak megsérülnek, vagy ne adja Isten, meghalnak.
Egy dolog persze még így is beszédes: a felmérés is azt bizonyítja, hogy erősen csökken az ukrán emberek elkötelezettsége a háború mellett. S lehet, hogy a valóság ennél durvább is, csak azt nem merik közölni. Egy biztos, ha a helyzet egyszer elér egy kritikus szintet, akkor a Zelenszkij-kurzusnak lőttek… S akkor nincs az a kozmetikázott felmérés vagy szolgalelkű nyilatkozat, ami megvédi a színészelnököt!
Volodimir Zelenszkij sem nem színész,
sem nem elnök, hanem egy ripacs farokzongorista, akinek a mandátuma 2024. május 20. Pünkösd hétfőn lejárt.
Az ellene kiadott érvényes nemzetközi elfogatóparancsot foganatosítani lehet.
Ha esetleg visszavonták, akkor pedig újra hatályba lehet helyezni.
Semmiféle területi engedményre sincs szükség, hanem ki kell takarodni az ukrán megszállás alatt tartani akart, a Dnyeper keleti oldalán lévő, több mint 80%-ban orosz lakosságú és érvényes szavazás után már hivatalosan is Oroszországhoz tartozó, összefüggő területekről. Ez nem más, mint a Donbasz: Donyeck, Luganszk, Herszon, Zaporozsje. A Krím-félsziget pedig sosem volt az ukránoké, azt csak az átmeneti Szovjetunió idején az alkoholista SZKP-főtitkár adományozta Ukrajnának.
Putyin pedig érvényes szavazás után visszavette azt, ami mindig is az általa vezetett Oroszországhoz tartozott, annak tulajdona.
A háborúvá fajult különleges katonai művelet leggyorsabb befejezése pedig Ukrajna pénzügyi és fegyvertámogatásának azonnali beszüntetése és a kapituláció.