Ukrajna, amely az orosz olajszállítások teljeskörű blokkolásával fenyeget, nem fogja érezni a dízelszállítás leállását Szlovákiából vagy Magyarországról, de az árammal is hiába fenyegetjük őket. Kijev roppantul magabiztos, és nem csak azért, mert Brüsszel nem hajlandó fellépni két uniós tagállam védelmében.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Nézzük meg a következő nyilatkozatot:
– …két ország fenyegetőzött korábban a szállítás leállításával egy orosz cég olajtranzitjának helyreállítását követelve – mondta Ukrajna vezető üzemanyag-tanácsadó cégének vezetője csütörtökön a Reuters-nek. A hírügynökség ezzel kapcsolatban emlékeztetett, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn kijelentette, országa leállítja a gázolaj szállítását Ukrajnába, ha Kijev nem állítja helyre az orosz Lukoil olajáramlását a területén keresztül.
Szlovákia és Magyarország együtt szállítja Ukrajna gázolajának mintegy 10 százalékát.
A dízelellátás döntő fontosságú a háborúzó Ukrajna számára, mivel az üzemanyagot a harci járművekben használják. „Amikor azt mondják, hogy Magyarország és Szlovákia megszakíthatja a dízelszállítást részünkre, akkor van kapacitásunk más irányokból történő szállításra (legalább 50 százalékos növekedésre)” – mondta Szergej Kujun, az A-95 tanácsadó cég vezetője.
Mint fentebb utaltunk rá, szóba került már az is, hogy az ukrán zsarolásra válaszul az áramellátás szüneteltetését is be lehetne vetni. Ám, Kijev nem tágít, sőt, az ukrán lapokban hetek óta arról cikkeznek, hogy Magyarországot és Szlovákiát teljesen el kéne vágni az orosz energiaforrásokról.
A magyar politika és az elemzők többsége erre a szokásos brüsszelezéssel felelt, habár Washingtont hasonló, ha nem nagyobb elánnál szidhatnák. De a lényeg nem ez. Sokszor szembesültünk már azzal, hogy egyébként mértékadó szakértők is elmennek olyan hírek mellett, amelyek nem jelentek meg angolul. Pedig az igazán fontos hírek különböző okok miatt néha csak “eredetiben” érhetőek el.
Fontos megjegyezni továbbá, hogy a reálpolitika, vagyis az érdekek mindig fontosabbak az elveknél, de gyakran a tényeknél vagy bizonyos részletkérdéseknél is. Végezetül pedig nemcsak társadalmi szinten, de az elit szintjén is léteznek bizonyos mítoszok, amelyek időnként torzítják a valóságérzékelést.
No, nem kerülgetjük a forró kását! Nem tudjuk, hogy miért, mindenesetre tény, hogy Magyarországon senki nem beszél Lengyelország felelősségéről a Lukoil-ügy kapcsán.
Ukrajna Brüsszeltől és Washingtontól csak ígéreteket kaphatott arra vonatkozóan, hogy bármit tesznek Hazánk ellen, meg fogják védeni a kijevi rezsimet a retorziótól. Ám ez valószínűleg kevés lett volna, ha nincs Varsó, amely ütésállóvá teszi az ukránokat.
Az történt ugyanis, hogy az itthon még mindig sokak által körberajongott PiS kormányzása alatt a lengyelek elkezdték megalapozni az ukránok üzemanyaggal és árammal történő ellátását. A Tusk-kabinet pedig folytatta a programot. Az állami olajvállalat folyamatosan növeli a szállításokat Kijev számára, és ezzel kapcsolatos fejlesztéseket jelentett be, Varsó pedig nem sokkal a Lukoil elleni szankciók bevezetése előtt arra kérte Brüsszelt, hogy emeljék meg az ország károsanyag-kibocsátási kvótáját.
Miért? Azért, mert a lengyel szénerőművekben megemelik a termelés volumenét, hogy árammal láthassák el Ukrajnát. Azt nem tudjuk, hogy az Európai Bizottság már meghozta-e a döntését, de ha nem, akkor sincs kétségünk afelől, mi lesz az.
Tehát a helyzet az, hogy az előző és a jelenlegi lengyel kormány biztosította a feltételeket, hogy Kijev Brüsszel és Washington ösztönzésére, jóváhagyásával vagy akár egyedül is sakkot adhasson Magyarországnak és Szlovákiának. A lengyelek nélkül az USA és az EU nem tudták volna garantálni Ukrajna energiabiztonságát.
Szóval, ideje lenne belátni, hogy a legendás lengyel-magyar barátság (geo)politikai értelemben nem létezik. Egy a XIX. században gyökeredző mítosz csupán. Érdekek mentén, bizonyos részletkérdésekben, például a kultúrharccal összefüggő brüsszeli büntetőintézkedések kölcsönös blokkolásában együtt lehetett működni a PiS-szel, van némi érdekazonosság a kínai kapcsolatok védelmét illetően és az infrastruktúra fejlesztés tekintetében is, de ennyi…
Lengyelország abban hisz, hogy Oroszországot a földdel kéne egyenlővé tenni, kerül, amibe kerül, de például a magyar külgazdaság szempontjából ugyancsak döntő fontosságú németeknek is a múltbéli sértettség okán ott igyekeznek keresztbe tenni, ahol lehet.
Ráadásul, amíg például az olaszokat, konkrétan Giorgia Melonit csak egy keresztapai értelemben vett visszautasíthatatlan ajánlattal, magyarul zsarolással lehetett rávenni arra, hogy kilépjen a kínai Övezet és Út kezdeményezésből, feladja a szigorú álláspontját a migrációs kérdésben, vagy hogy megakadályozza a Fidesz csatlakozását az ECR-hez, addig a lengyeleknek nincs szükségük nyomásgyakorlásra.
Annyira gyűlölik az oroszokat, és annyira bele vannak esve az USA-ba, hogy nekik a hülyeség megy maguktól is. Fanatikusok. És annyira meg vannak győződve az igazukról, hogy nem is tartják árulásnak azt, amit Magyarországgal szemben elkövetnek. Nem veszik észre vagy nem érdekli őket az sem, mennyit ártanak maguknak. Mert van egy “szent céljuk”, ami elhomályosítja azt, hogy ők valójában a Nyugat számára csak hasznos idióták.
És ez nem újdonság. Elég végig nézni a történelmükön.
A lengyel magyar barátság már a tri-a-NON-i diktátum aláírásakor elbukott. „Hálából” kaptak is párszáz négyzetkilométert Magyarország területéből.