A dél-koreai elnök csütörtöki, a koreai függetlenség napján mondott beszédében felajánlotta a közvetlen párbeszéd helyreállítását Phenjannal, és gazdasági együttműködést, emberek közötti és kulturális cserét, valamint egy Korea-közi „párbeszédtanácsot” is javasolt – közölte a Mandiner.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Jun Szogjol célja a cikk szerint a két ország egyesítése. Az egyesülését pedig személyes kihívásként és olyasvalamiként mutatta be, amivel kapcsolatban „proaktívabbnak kell lennie”. – A szabadságjogokat, amelyeket mi élvezünk, ki kell terjeszteni az északi országra – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy kormánya elindít egy „Észak-koreai Szabadság és Emberi Jogok Alapot”, és tévéműsorokkal és rádióműsorokkal célozza meg Északot, valamint támogatja a magánszektor információterjesztési erőfeszítéseit.
Ígéretet tett arra, hogy „kiterjeszti az információhoz való hozzáférés jogát” az észak-koreaiakra, valamint megvédi az Észak-Koreából disszidálókat, hogy érezzék, hogy szívesen látják őket, az országról szerzett tapasztalataikat pedig értékes eszköznek nevezte az egyesülési erőfeszítésekben.
Szóval, a dél-koreai elnök úgy képzeli a közvetlen párbeszéd helyreállítását Phenjannal, hogy telespályás letámadásba, mindenre kiterjedő propaganda hadjáratba kezd a szomszédja ellen, annak megsemmisítése érdekében. Hogy megpróbálja az északiak tömegeit fellázítani a rendszer ellen, vagy arra biztatni, hogy disszidáljanak…
Utóbbiban, mondjuk a szabadság és az emberi jogok szeretetén túl nagy szerepe lehet annak is, hogy Dél-Korea a világ egyik legmélyebb demográfiai válságban sínylődő országa, ugyanakkor rendkívül rasszista is. Nemcsak a kínaiakat és a japánokat, de még a fehér embert is utálják. Egy 2019-es felmérés szerint az ország nem-koreai lakosainak közel hetven százalékát érte a megelőző egy évben diszkrimináció a származása miatt!
Szóval, Északon kívül nem igazán tudnak honnan – csúnyán fogalmazva – humánerőforrást importálni. De higgyük el Jun Szogjolnak, hogy ilyen földhözragadt célok egyáltalán nem érdeklik Szöult, csak a nemzetegyesítés.
Az USA csatolt részeként működő ország vezetése semmi mást sem szeretne, mint fölszabadítani a tetemes vasérc- és szénlelőhelyeken, arany- és magnezitmezőkön (magnézium-karbonát), ólom és cinkkészleteken, volfrám, grafit, barit (bárium-szulfát) és molibdénlelőhelyeken ülő elnyomott testvéreiket.
Szép dolog az önzetlenség, na. De még így sem gondoljuk, hogy a párbeszédet, különösen a világ egyik legnagyobb hadseregével rendelkező atomhatalommal úgy a legkönnyebb megkezdeni, hogy azt üzenjük a vezetésének: gyertek, csevegjünk egy kicsit a semmiről, miközben megpróbálunk lázadást szítani ellenetek…
