Chicagóban véget ért az amerikai Demokrata Párt négynapos konvenciója, amelyen Kamala Harris hivatalosan is elnökjelölt lett, egyik ígérte pedig úgy hangzott: ha ő lesz a főparancsnok, „az Egyesült Államoknak lesz a legerősebb és leghalálosabb harci ereje a világon”.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A párt programja Ukrajnában a „szabad világ alapjait” tesztelik; „a világtörténelem legnagyobb, az Egyesült Államok által vezetett katonai szövetségének elszántságát” teszik próbára. De Amerika „az európai szövetségesek mellett fog állni, hogy megvédje közös értékeinket”.
Van a KP.ru által szemlézett dokumentumban egy érdekes pont: Amerika fegyverekkel, valamint diplomáciai és gazdasági támogatással látja el Ukrajnát, aminek köszönhetően az Egyesült Államok „jól fizető munkahelyeket teremtett – önvédelmi arzenált építünk, és segítünk megvédeni a demokráciát külföldön”.
Szóval a szabadságért folytatott küzdelem végső soron csak egy árucikk vagy egy befektetés… Mondjuk, ezt eddig is mindenki sejtette.
Egyébként az Oroszország által jelentett fenyegetés a Demokrata Párt szerint túlmutat az ukrajnai harcokon. A „szabadság elleni támadással” Moszkva magára húzta a KNDK-t, Iránt és Kínát is, ezért az új demokrata kormány feladata lesz, akárcsak a mostanié, hogy szövetségesei segítségével megzavarja „Oroszország… formálódó katonai és gazdasági szövetségeit”.
És mitől kell még aggódni?
Természetesen Donald Trump esetleges győzelmétől. A kongresszuson minden felszólaló azt ecsetelte, hogy nincs nála aljasabb és alattomosabb ember, és ha hatalomra kerül, tönkreteszi „a világ legszebb országát”.
Trump a demokraták szerint folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy kivonja az országot a NATO-ból, és azt javasolja Vlagyimir Putyinnak, hogy „azt csináljon, amit akar” a szövetség bármelyik országával. A műsor szerint „zárt ajtók mögött Trump olyan politikát támogat, amely arra kényszeríti Ukrajnát, hogy adja át szuverén területeit Putyinnak”.
Könnyű levonni a következtetést, mely szerint a demokrata konvenció a holdkórosok társaságának nagygyűlése volt, ennyivel viszont nem lehet elintézni, hiszen az USA szuperhatalomként döntő befolyással van az életünkre.
Mivel pedig semmiféle beleszólásunk nincs abba, hogyan döntenek majd az amerikai választók, elég kényelmetlen érzés külső szemlélőként nézni a kampányt, és azt latolgatni, milyen hatása lehet az életünkre, ha az egyik vagy a másik jelölt nyer.
Mondjuk a fentiek alapján Kamala Harris és a demokraták nem hagynak kétséget afelől, hogy mire készülnek: sebességet akarnak váltani, és csúcsra járatni az őrületet. Egyszerre folytatnák a harcot Oroszországgal, elmélyítenék a konfliktust Iránnal, Kínával, Észak-Koreával. A győzelmük gyakorlatilag egy többfrontos háborúhoz vezetne a szó minden értelmében.
Ami pedig a republikánusokat illeti, attól tartunk, hogy sokan elfelejtik: ők nem a jók, hanem a kevésbé rosszak ebben a történetben.
A demokraták azzal riogatnak mindenkit, hogy Trump szétverné a NATO-t, és odadobná Európát Putyinnak. Ez nyilvánvalóan hülyeség. Putyin nem akar hódítani, viszont elég sok idióta van kormányon az EU-ban ahhoz, hogy az oroszokkal plusz pénzeket lehessen kizsarolni belőlük.
Trump NATO-politikája erről szól, semmi másról: még többet akar keresni az USA-nak, az amerikai nagyvállalatoknak, és rajtuk keresztül a washingtoni költségvetésnek.
Valószínű, hogy a sokat hangoztatott „egynapos békével” is ez a célja. A baltiak, a lengyelek stb. rettegnek attól, hogy véget ér a háború – illetve, hogy az nem Oroszország megsemmisítő vereségével ér véget. Tehát Trump valójában azt akarhatja üzenni az EU-nak, hogy mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha nem akarja, hogy békét teremtsen, amihez egyébként az USA-nak tényleg megvan az ereje.
Vagyis megvan az esélye annak, hogy a republikánus siker nem a békét hozza közelebb hozzánk, hanem csak még költségesebbé teszi számunkra a háborút. És akkor még a Kínával folytatott kereskedelmi háború eldurvulásának lehetőségéről és lehetséges következményeiről nem is ejtettünk szót…
De, hogy valami jót is írjunk így a végére: az biztos, hogy ami most van, az pusztító, változást pedig csak Trumptól remélhetünk.
Már a múltkor leírtam azt a véleményemet, miszerint a novemberben esedékes amerikai elnökválasztás csak rossz, vagy kevésbé rossz eredménnyel zárulhat.
Ha végignézzük az USA korábbi demokrata elnökeit – akiknek az eszmeiségét Kamala Harris folytatná –, akkor az katasztrófa lenne, ha nyerne; ugyanakkor a rivális republikánus elnökjelölt Donald Trump a még erősebb Izrael-barátsága miatt sem hozná el a világbékét.