Kiderült, mi Washington célja Ukrajnával kapcsolatban – ezzel a címmel közölt cikket az Index.hu. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy ez a felütés kellőképpen felcsigázott, így azonnal elolvastam az írást. Na, persze, hogy nem a valódi célokról írtak…! Na, mindegy, azért folytatom, mert attól, hogy a lényegre nem tértek ki, az anyag még érdekes.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Azt írták ugyanis: Joe Biden amerikai elnök kormányának célja, hogy minél jobban javítsa Ukrajna „stratégiai helyzetét” a frontvonalon, mielőtt (Biden apó – a szerk.) elnöki mandátuma jövő januárban lejár. Az Index a The Wall Street Journal és a The Kyiv Independent beszámolói alapján állította össze a cikket.
Mint kiemelték, az amerikai lap információi szerint a Fehér Ház arról tárgyal, hogyan lehetne a legjobban segíteni Kijevet a következő négy hónapban, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat. A döntések között szerepel a nyugati nagy hatótávolságú fegyverek Oroszországon belüli célpontok elleni használatára vonatkozó egyes korlátozások esetleges feloldása is. Nem sokkal a cikk megjelenése után ezt egyelőre elvetette Biden.
Itt fontos aláhúzni azt, hogy egyelőre, mivel az amerikai tisztviselők szerint a Biden-kormányzat azt szeretné, ha Ukrajna arra összpontosítana, hogy a jelenlegi harcvonalak mentén megállítsa az orosz előrenyomulást az ország keleti részén. Aggódnak ugyanakkor amiatt: azzal, hogy csapatokat küldött a Kurszki területen végrehajtandó hadműveletre, Kijev „túlságosan szétforgácsolta erőit, és sebezhetővé tette magát Keleten.”
Az utóbbiak miatt jogosnak tűnik a jenkik aggodalma, de engem nem ez aggaszt.
Sokkal inkább az, hogy mi lesz végül a nyugati nagy hatótávolságú fegyverek Oroszországon belüli célpontok elleni használatára vonatkozó korlátozások feloldásával? Ha ez bekövetkezik, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ennek elsősorban Ukrajna lehet a nagy vesztese, de mindenki más is, hiszen az oroszok kerek perec megmondták: attól a pillanattól kezdve a NATO-t hadviselő félnek fogják tekinteni.
Ez nem azért veszélyes, mert nagy esélye lenne a közvetlen összecsapásnak, esetleg a Baltikum vagy Lengyelország lerohanásának, hanem azért, mert olyan nyugati kritikus infrastruktúrák válhatnak ezáltal Moszkva és szövetségeseinek célpontjaivá, amelyek kiiktatása vagy megrongálása jelentős gazdasági károkat okozhat. Ha például elvágják az USA-t és az EU-t összekötő transzatlanti kábeleket, azt valahol mi is érezni fogjuk.
Éppen ezért aggasztó, hogy tulajdonképpen egy demenciával küzdő öregapó dönt a világunk sorsáról, aki most nemet mondott, de januárig bármikor megváltoztathatja a döntését. És kis túlzással abban sem lehetünk biztosak, hogy emlékezni fog a korábbi álláspontjára…