Amikor az orosz védelmi tárca közzéteszi napi jelentéseit, amelyben gyakran állnak olyan hírek, amely szerint Moszkva csapatai elfoglaltak egy falut vagy annak egy részét, esetleg 3,5 kilométer szélességben és 800 méter mélységben előrenyomultak, akkor sokan értetlenségüknek adnak hangot.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Azok, akik a második világháborún, esetleg más gyors lefolyású konfliktusokon „szocializálódtak”, nem értik, hogy Putyin erői miért „totyorognak” egy helyben, és miért nem számolják fel az ukránok védelmét néhány hét alatt.
Mindennek a kulcsa a légifölény kivívása, lenne. Merthogy azt egyelőre sem az oroszok, sem az ukránok nem tudták elérni. Moszkva Ukrajnával szemben, egy az egyben már régen képes lett volna kivívni a légifölényt, csakhogy amíg az oroszok – bár az sem kevés – elsősorban magukra számíthattak, az ukránokat a fél világ ellátja drónokkal, harci repülőkkel, légvédelmi eszközökkel és hozzá való rakétákkal.
Ennek eredményekét az ukránok nemcsak védekezni képesek, hanem támadni is tudják Putyin erőit, sőt, a hátországot is. S Moszkva emiatt nem teheti meg, hogy kénye kedve szerint repked az ellenség légterében.
S ebből következik az is, hogy mivel az oroszok nem rendelkeznek teljes légifölénnyel, így nem tudják maradéktalanul megvédeni szárazföldi egységeiket sem. Emiatt van az, hogy gyakran látni a különböző videómegosztó oldalakon olyan felvételeket, amelyeken az ukránok támadják az orosz csapatokat, sokszor sikeresen.
Az pedig ennek ismeretében már egyértelmű: az oroszok, ha tudnának, akkor sem mehetnének egyszerre több kilométert vagy több tíz kilométert előre, mert akkor a szárazföldi alakulataik még inkább ki lennének szolgáltatva az ukrán légierőnek.
Mi marad így? A lassú, felőrlő háború. Moszkva nem nagyon tud mit tenni, minthogy az erői előtt tornyosuló ukrán védelmet tüzérségi támadásokkal és légicsapásokkal felpuhítja, vagy akár fel is számolja. Ha ez megtörtént, akkor a gyalogság a támogató harcjárművek segítsége mellett előrenyomul a legyengített vagy felszámolt ukrán védelemben.
Aztán megáll, és a dolog kezdődik elölről. Felderítés, tüzérségi és légicsapások, majd előrenyomulás. Ez türelemmunka, viszont ennek köszönhetően alacsonyabban lehet tartani a személyi veszteségeket is. Az előrehaladás lassú, de legalább hatékony! Sokba kerül, de sok életet lehet így megmenteni!
