Továbbra sem világos, mit értett [Orbán Balázs] azalatt, hogy „mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát”, és hogy „mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett”.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Így játssza a hülyét a 444, ami a nyugati ügynöksajtóval (beleértve annak hazai és külföldi képviselőit egyaránt) összehangolt támadást indított a miniszterelnök politikai igazgatója ellen.
Akinek nincs meg a háttér: Orbán Balázs arról beszélt egy podcastban, hogy az ukránok aligha köthettek már olyan alkut az oroszokkal, mint 2021-22 fordulóján, vagy 2022 tavaszán. Mert a Nyugatra hallgatva Zelenszkij belenavigálta az országát egy kilátástalan háborúba. Igen, a megállapodásnak súlyos következményei lettek volna: Moszkva az örök semlegességet és minimum autonómiát követelt a két donbaszi területnek.
De mi lesz most? Mivel Kijev minden orosz ajánlatot elutasított, egész Kelet-Ukrajnát fölvették a föderációba, és ha valami bekerül az orosz alkotmányba, afelől biztosak lehetünk, hogy ott is marad.
Ne feledjük, a Szovjetunió szétesése egészen más volt: a gaz kommunisták már Lenin alatt kimondták, hogy az unió önkéntes társulás, ennek megfelelően fegyverlövés nélkül engedték el többek között Ukrajnát, viszont két véres háborút folytattak Csecsenföldért, amely alkotmányosan Oroszország része.
Így megy ez, és ezt Orbán Balázs is nagyon jól tudja. De tudnia kell Zelenszkijnek és a bábmestereinek is, mert nem titok… Szóval, a miniszterelnök politikai igazgatójának igaza van: Ukrajna sokkal rosszabbul fog kijönni ebből a háborúból, mintha elfogadta volna Vlagyimir Putyin „ultimátumát”.
Az igazság viszont nem érdekli az ügynöksajtót, sem a liberálfasiszta „szakértőket”, az olyan nyugati zsoldban álló gazembereket, mint amilyen Rácz András. Szerinte a politikus „1956, 1848, és minden magyar szabadságharcos emlékét” szembeköpte. De mivel is?
Orbán Balázs szavait kiragadták a szövegkörnyezetből, módszeresen meghamisították, és most azt terjesztik, hogy Magyarország azonnal és feltétel nélkül megadná magát az oroszoknak. Meg, hogy ezt kellett volna tennie a pesti srácoknak is. De Orbán Balázs nem ezt mondta. Akik pedig szembe köpnek valakit vagy valamit, azok a Rácz András-ok, meg a Nyugat ötödik hadoszlopának tagjai, az úgynevezett független-objektív újságírók.
A miniszterelnök politikai igazgatója 1956 tapasztalatáról beszélt. De beszélhetett volna a többi szabadságharcunk tapasztalatáról is, amelyek legkisebb közös többszöröse, hogy a radikális magyar elit hitt a Nyugatban, a Nyugat pedig cserben hagyta a magyar népet, és tétlenül végignézte, ahogy lemészárolják a legjobbjainkat.
Ez történt Rákóczi Ferenccel, akit a franciák „megdumáltak”. Ez történt 1956-ban is, amikor a CIA a Szabad Európa Rádió kollaboránsain keresztül azzal hitegette a felkelőket, hogy közeleg a segítség, s mindeközben megtagadták az áthaladást a spanyol önkéntesektől. Rajtuk kívül senki nem akart segíteni nekünk.
A magyar történelem szomorú tanulsága az, hogy a Nyugat mindig és mindenben átvert, kihasznált bennünket.
A magyar történelem megszívlelendő tanulsága pedig az, hogy a fejlődést nem az esztelenül feláldozott életek, hanem a ravasz diplomácia, a kitartó munka (passzív ellenállás) és a kurázsi hozza meg.
És egyébként érdekes módon mindig azok akartak az utolsó emberig harcolni, akik az első adandó alkalommal leléptek, és általában nem üres kézzel…
Ez a Zsoldos (aka Rácz András), ez a nyugati porszívóügynök természetesen elhallgatja azt a tényt, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc után a nemzet azért maradhatott meg, és az alkotmányos jogai azért állíttattak helyre, mert Károlyi Sándor időben és bölcsen véget vetett az öldöklésnek. Az 1848-49-es és az 1956-os szabadságharcosok is sokkal kegyetlenebb megtorlást vontak volna maguk után, ha a kor felelős államférfiai, hadvezérei, döntéshozói nem tudják, nem látják be, mikor van vége a dalnak…
A hősiesség fontos, becsülendő, de ész nélkül a hős nem hős, hanem öngyilkosjelölt.
És van itt még valami. Nem is akármi!
A szóban forgó magyar példák nem hasonlítanak Ukrajnáéra. Mi nem kaptunk ajánlatot. De nem is provokáltunk. Nem öltünk tömegével osztrákokat, nem hívtuk be a Habsburg Birodalom ellenségeit. Mi csak ragaszkodtunk a Szent Korona alkotmányához.
Az ukránok ezzel szemben mindent elkövettek ezért a háborúért… Mármint az elit, persze, de a népet sem lehet teljes egészében felmenteni. Igaz ugyanis, hogy azért szavazott az elsöprő többség Zelenszkijre, mert békét ígért, viszont nem kergették el sem akkor, amikor kiderült, hogy hazudott, sem azóta. Még csak meg sem próbálták.
Amúgy az döbbent meg ebben az egészben, hogy a liberálisok, a progresszívek most tulajdonképpen azt kérik számon a kormány politikusán, hogy nem Hitlerről és Szálasiról vesz példát. Tényleg? Róluk kéne? Ők nem tették le a fegyvert a biztos bukás tudatában sem. Meg is lett az eredménye. Ahogy Ukrajnában is meg lesz.
Ha már 56′ szóba került eszembe jutott hogy van annak egy diszkrét bája amikor Horn Gyula szobrot avatnak Brüsszelben és eszembe jut unokahuga Havas Szófia az egykori MSZP-s országgyűlési képviselő HVG-nek sajtónyilatkozata, miszerint: “1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”