Donald Trump győzött – és az egyik tanulság, amit ebből levonhatunk, az az, hogy a fogadóirodák jobban értenek a politikához, mint a közvélemény-kutatók és a politológusok. Ezt érdemes észben tartani. De mi a jelentősége ennek a győzelemnek?
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Gyakran mondogatjuk, hogy a politikai híreket a gazdasági hírekkel szinkronban kell olvasni. Ha így teszünk, azt látjuk, hogy az amerikai ipar mondhatni együtt örül a republikánusokkal. Egyedül a kötvénypiacon volt tapasztalható némi megtorpanás.
Az euró ugyanakkor gyengült a dollárhoz, a forint az euróhoz képest, és nagyot estek a magyar nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségű német autógyártók részvényei.
A „piac” üzenete világos: hisznek Donald Trumpnak, és már most beárazták, hogy a januári beiktatása után az első ciklusában követett elvek mentén fog politizálni.
Ez azt jelenti, hogy neki az USA dollárra váltható érdekei lesznek az elsők. Az olyan hóbortok, mint a természetvédelem, az LMBTQ-jogok és a többi nem segítenek jóllakatni senkit – se a tőkéseket, se a munkavállalókat.
Másként kifejezve: például a repesztéses palagázkitermelésből lehet pénzt csinálni, ez a pénz aztán különböző módokon erősíti az USA gazdaságát, és az erős gazdaság minden birodalom alapja.
Ezért erősödtek számos szektor részvényei Trump megválasztásának hírére. Az amerikai ipar tehát örül, a spekuláns tőke képviselői kevésbé, az EU pedig kétségbe esett. Utóbbinak van oka rá, Trump mumusa ugyanis a kereskedelmi deficit – és a győzelmi beszédében is arról beszélt, hogy az aranykorba akarja repíteni az USA-t.
Ez az aranykor a második világháborút követő negyedszázad volt, és az jellemezte, hogy az amerikaiak amerikai autókkal jártak, amerikai gépeket használtak, amerikai élelmiszereket ettek stb. miközben a vállalataik óriási kifektetéseket hajtottak végre, és az exportpiacokon nem nagyon akadt konkurensük.
Akkoriban nem volt sikk francia sajtot enni görög olívával, rajnai rizlinggel öblögetni, és a végén átadni a luxus Mercedes kulcsát az asszonynak, hogy inkább ő vezessen. Amerikai volt a tv, a vállalati komputer, minden.
Ez a Trump és az amerikai választók tízmilliói által – tegyük hozzá, érthető módon – visszavágyott állapot. És ezért ellensége a Fehér Ház régi-új lakója Kínának és az EU-nak különböző mértékben, de egyaránt.
Ezért alakult ki kisebbfajta pánik az európai tőzsdéken és deivapiacokon. Meg azért, mert az uniós piac így árazta be a brüsszeli bürokraták, a politikai elit tökéletes alkalmatlanságát. Donald Trump megválasztása ugyanis egy hatalmas esély lenne a számunkra, mivel egyszerre lát az EU-ban versenytársat és szövetségest.
Egy rátermett, élelmes vezetés kihasználná a kínálkozó alkalmat arra, hogy újra gondolja az Unió helyét és szerepét a világban. A stratégiai autonómiát választaná – nem csak beszélne róla.
Ez lehetne az eurázsiai gazdasági térség függetlenedésének, megerősödésének, felvirágzásának korszaka. Egy új európai aranykor kezdete. Csupán le kéne számolni az idióta identitáspolitikával, amely a demokraták vesztét okozta az USA-ban.
A jóemberkedés, a mindenféle racionalitást nélkülöző rózsaszín ideológiai légvárak építése helyett el kellene kezdeni gondolkodni. Felismerni azt, hogy Európa Calais-tól Vlagyivosztokig tart. Hogy az egyetemeknek nem szociális foglalkoztatóknak, hanem tudásközpontoknak kell lenniük. Hogy a szakmunkás nem suttyó, a diploma pedig senkit sem tesz értelmiségivé.
Azt is, hogy a kvóták a fejlődés gátjai. Hogy nem bolondult meg mindenki körülöttünk, aki nem tiltja az ipar állami támogatását – épp ellenkezőleg! Azok az őrültek, akik nem teszik ezt.
Rá kellene jönni, hogy a kereskedelmi kapcsolatok, de még a szövetségek alapja sem lehet az „egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásának megkövetelése”, mert egyfelől a világ sokszínű, és azt gondolni, hogy a mi „értékeink” az egyedül üdvözítőek – az nem felvilágosult, hanem fasiszta hozzáállás. Másfelől már a rómaiak is megmondták: a pénznek nincs szaga.
Szóval, Donald Trump megválasztása minden veszélyességével együtt rengeteg lehetőséget is kínál. A baj csak az, hogy mindenkinek több esélye van arra, hogy kihozzon valami jót belőle, mint az Európai Uniónak. Ha fogadnunk kéne, arra tennénk, hogy itt Mordor lesz hamarosan – nem annyira Trump miatt, akire fogni fogják, hanem az európai elit miatt, amelytől meg kéne szabadulni, mielőtt merő jószándékból a mélybe taszít bennünket.
