A Parlament elé hétfőn beterjesztett 2025-ös költségvetésben jövőre 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel számol a kormány, az idei 0,7 százalék után – mondta az MTI tudósítása szerint egy hétfői konferencián Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Érdemes megjegyezni: az év elején még 4 százalékos növekedésről szövögetett álmokat a kormány. A cél aztán folyamatosan módosult: 3; 2,5; 2 majd 1,5 százalékra. Egy a múlt héten az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárásának kezelésére készült jelentésben már 0,8 százalékos GDP-bővülés szerepelt. És ebből lett most 0,7.
Tudjátok, hogy nem szoktunk belpolitikai hírekkel foglalkozni. Akkor ezzel mégis miért?
Azért, mert az atlantista sajtó és a globalisták által kitartott politikai erők állításaival szemben a magyar gazdaság nem azért gyengélkedik, mert Orbán Viktor Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping bábja, és mert az uniós intézmények által fújt passzátszéllel szembe vizel…
Azok, akiknek az egyetlen politikai célja, hogy hatalomra kerülve az euroatlantista hatalmi klikk végrehajtó bizottságaként a maradék szuverenitásától is megfosszák hazánkat, most azt állítják: ez a lesújtó eredmény a hibás gazdaságirányítási döntések eredménye, és nem itt tartanánk, ha lenne eurónk, ha a kormány akadékoskodás helyett mindenre igent monda, amit Strasbourgban és Brüsszelben elé tesznek stb.
Nem mentegetjük a kormányt, mert valóban oldalakat lehetne megtölteni a hibáival… DE!
Az Euró-zóna növekedése jellemzően alacsonyabb, mint azoké a tagállamoké, amelyek nem vezették be a közös valutát. A különbség másfél-kétszeres is lehet. Ebbe sok minden belejátszik, kezdve azzal, hogy a „mag-Európa” gyarmatként kezeli a kelet-közép-európai régiót. Azért vettek fel minket az EU-ba, hogy olcsón megszerezzék a gyárainkat, bevásárolják magukat a szolgáltató szektorba stb.
A magas hozzáadott értékű ágazatokat helyben tartották, a működtetésükhöz „importálták” és „importálják” a magyar, szlovák stb. adófizetők pénzén magyar, szlovák stb. egyetemekben és szakiskolákban kiképzett szakembereket, az alacsony presztízsű, de nagy munkaigényes feladatokat pedig kiszervezték a periféria országaiba. Például hozzánk.
Ezért vagyunk összeszerelő üzem, és ezért nincs itt számottevő kutatás-fejlesztés.
Optimális esetben az „üzem-Európa” kibocsátása természetszerűleg nagyobb, feltűnőbb már csak az eltérő fejlettségi szintek miatt is, mint a „labor- és kirakat-Európáé”. Ezért szokott errefelé magasabb lenni a növekedés.
A 4 százalékos év eleji becslés ebből kifolyólag nem volt irreális. Brüsszelben tavasszal még az volt a mondás, hogy az EU átlagos növekedése 2,7 százalék lesz, ami az Euró-zóna alacsonyabb, 1,5 és 2,5 százalék közötti és az Eurót nem használó országok 3-4 százalék közötti növekedésének átlagából jön ki.
A 444 és a többi szennylap tehát hazudik, amikor azt állítja, hogy „már akkor is látni lehetett”. Hazudnak azok az euroatlantista zsoldban álló szakértők is, akik ezt állítják. Mert nem, nem lehetett látni, legfeljebb sejteni (a miértről lentebb). Egy 3 és 3,5 százalék közötti becslés reálisabb lett volna a kormánytól.
Azt is látni kell, hogy Brüsszel is többször módosította az előrejelzését, egészen odáig, hogy októberben 1,1 százalékot jósolt az EU egészének és 0,8-at a „mag-Európának”. Vagyis a tévedésük mértéke másfélszeres volt. A magyar kormányé persze nagyobb, de itt jön be még valami: Magyarország történelmi okokból kifolyólag gazdasági értelemben Németország függeléke.
Ha valamit nagyon benézett a kormány, akkor az az volt, hogy könnyelműen hitt a német gazdaság magára találásában, viszont 0,1-0,2 százalékos német növekedés mellett, ami az idei évre várható, nálunk sem terem fű.
Hangsúlyozzuk: a német függőség nem új keletű, az már az EU-csatlakozás előtt kialakult, annak hatására, hogy a KGST szétesésével elveszítettük a keleti piacainkat, az iparunk pedig a rablóprivatizáció áldozata lett.
Az Orbán-kormány 2010 után helyesen ismerte fel a keleti nyitás szükségességét, viszont ahhoz, hogy a keleti piacokra be tudjunk lépni, hiányoznak a magyar nagyvállalatok és mezőgazdasági nagytermelők, amelyek versenyképes kínálattal tudnának megjelenni Oroszországban vagy Ázsiában.
Ilyenek nincsenek. Helyettük vannak a nyugati multik, amelyek a fent említett gyarmati logikából fakadóan a nyugati piacokra termelnek. Azokon a piacokon viszont többek között a szankciós politika miatt most csökkent a kereslet.
És vannak a sokat szidott ázsiai multik. Az esetükben azt kell megérteni, hogy nincs alternatívájuk. Senki sem fog itt űrlabort csinálni. Viszont a jelenlétük életmentő lehet, ha a német ipar hanyatlása folytatódik, és a konszernek leépítésekre kényszerülnek.
A fentiekből látszik, hogy Magyarország gazdasági problémái nem függetlenek az Európai Unió válságától, és az euroatlantisták által követelt „még több Európa” nem segítene rajtunk, hanem ártana: még kiszolgáltatottabbá tenne, az a kevés mozgásterünk is elveszne, ami még megmarad, és ami például arra elég, hogy Kína, India és a Türk Tanács országainál keressünk lehetőségeket, hátha leesik egy morzsa.
A végére pedig van egy rossz hírünk: ha Donald Trump beváltja az ígéreteit, akkor a jövőre várt 3,4 százalékos növekedésből sem lesz semmi, mert az egy újabb mélyütést jelentene az uniós gazdaságnak. Németországot a stagnálásból akár recesszióba is taszíthatja. De az EU vezetése az USA nélkül is elég idióta ahhoz, hogy beleálljon egy kereskedelmi háborúba Kínával – ez sem kedvez a növekedési kilátásoknak.
Hát, így állunk. És akkor arra még ki sem tértünk, hogy egyetlen nemzeti konzultáció sem tudja igazán megvédeni a Nyugatnak minden ízében kiszolgáltatott magyar (?) gazdaságot…
Hm.
Összességében nagyon helyénvaló az elemzésed múltunkkal (rendszerváltás) és jelenünkkel kapcsolatban.
Sajnos. 🙁