„De azárt bocsáss meg, Putyin jobban örül Trump győzelmének, mint Kamala Harris győzelmének örült volna. Ugye ezt kijelenthetjük?” – kérdezte (bízva abban, hogy majd igennel felel) Pócza István a Mandiner Harctér című műsorának legutóbbi adásában Bendarzsevszkij Antontól.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Sokat szoktuk kritizálni a liberális sajtót, és nem egyszer pellengérre állítottuk már a vágyvezérelt elemzőket, akiket rendre megszólaltatnak, de ez a hozzáállás időnként a másik oldalra is igaz, amelyet elvakít a Donald Trump iránt érzett szerelmes rajongás.
Ki kell ábrándítanunk az érintetteket, és mindenkit, aki úgy tekint a megválasztott elnökre, mint egy belpesti entellektüel Magyar Péterre – azaz messiásként. A helyzet ugyanis az, hogy sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak nincs okuk örülni.
Miért örülne Vlagyimir Putyin annak, hogy visszatér a Fehér Házba az a Donald Trump, aki az első elnöki ciklusa alatt
1) engedélyezte a halálos fegyverek szállítását Ukrajnába, ezzel hozzásegítve a kijevi rezsimet a minszki egyezmények felrúgásához és a felkészüléshez a szakadár területek elfoglalására;
2) engedélyezte a Szíriában harcoló oroszok elleni légicsapásokat, melyeknek több halálos áldozata volt, és arra kényszerítette az orosz flottát, hogy elhagyja a Damaszkusszal kötött megállapodás értelmében használt Földközi-tengeri kikötőjét, melyet ellenkező esetben az amerikaiak a földdel tettek volna egyenlővé;
3) és szankciókat vetett ki az Északi Áramlat 2 építésében résztvevő orosz cégekre, egyúttal nyomást próbált gyakorolni Berlinre, hogy mondjon le az orosz gázról?!
Igen, Donald Trump elnökként, ahol lehetett, akadályozta az orosz és a kínai gazdasági és nemzetbiztonsági érdekek érvényesítését, és keményen fellépett Moszkva és Peking szövetségeseivel szemben is.
Gyakran vetett ki szankciókat – így akart például kikényszeríteni egy puccsot vagy népfelkelést Venezuelában. Meggyilkoltatta az iráni Forradalmi Gárda parancsnokát, és fokozta a síita államra helyezett gazdasági nyomást, de összeütközésbe került az orosz és kínai pártinak mondott dél-afrikai kormánnyal is, miközben fokozta az amerikai katonai jelenlétet a Tajvani-szorosban, és hatalmas mennyiségű fegyvert adott el Tajpejnek.
Donald Trump megválasztásának tehát sem Moszkvában, sem Pekingben nem örülnek különösebben, mert nem felejtették el az első elnökségét. És a fentiekre tekintettel a hitele is csekély mindkét ország vezetőinél.
A hírek szerint a régi-új elnök ukrajnai béketerve lényegében egy minszki típusú megegyezés lenne: tűzszünet, a konfliktus befagyasztása az aktuális helyzet szerint, és egy demilitarizált zóna, amit nyugati katonák ellenőriznének. Egy ilyen ajánlatot Moszkva akkor sem fogadhatna el, ha nem Donald Trump lenne az elnök.
Az esetében viszont hatványozottan indokolt lehet az oroszok félelme attól, hogy egy ilyen megállapodás kizárólag nyugati és ukrán érdekeket szolgál. Ezért nem valószínű, hogy Donald Trump lesz a béke embere. Sokkal valószínűbb, hogy a békét Ukrajna katonai összeomlása fogja elhozni, amihez persze ő is hozzájárulhat, ha leállítja Kijev támogatását.
