Ez egy 170mm-es észak-koreai Koksan önjáró [löveg – a szerk.] Krasznojarszkban, Szibéria közepén. Nem kétséges, hogy Nyugat felé jön és az se nagyon, hogy nem orosz katonák fogják kezelni” – írta Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő egy Facebook-posztban, amit az Index.hu szemlézett.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mint írták, az orosz közösségi médiában terjedő fotót előzőleg ellenőrizték, és sikerült megerősíteni, hogy valóban Krasznojarszkban készült. Demkó Attila azt írta a vélhetően Ukrajnába tartó felszerelésről, hogy „akár 60 kilométer lőtávolság, elég komoly eszköz, persze itt is a számok fognak dönteni. Pár darab semmin sem változtat.”
Hozzátette: „az viszont tény”, hogy az orosz tüzérség után az észak-koreai „a legnagyobb a világon, körülbelül 10 ezer eszközből áll. Tehát elméletileg adhatnak sokat – többet mint az EU és az USA együttvéve –, ráadásul katonákkal együtt.
– Ez a mennyiség persze nem jelent minőséget, de hatalmas – írta a szakértő (Bár a kommentek közt volt, aki felhívta a figyelmet, hogy az oroszoknak nincs 170 milliméteres lőszerük, ezért „logisztikai rémálom” lehet az, hogy külön be kell szerezni a muníciót).
Az Army Recognition katonai portál saját írásában emlékeztetett arra, hogy az M1989 Koksant elsősorban a Koreai Néphadsereg használja, és egyes jelentések szerint a koreai demilitarizált övezet (DMZ) közelében is vannak ilyen lövegek, ahol a nagy hatótávolságú képességei jelentős fenyegetést jelentenek a dél-koreai célpontokra. Észak-Korea emellett olyan országokba is exportálta az M1989-est, mint Irán (éles harci helyzetben 1987-ben, az iráni-iraki háborúban vetették be először az eszközt, ahol sikeresen vizsgázott).
A portál szerint a Koksan stratégiai értéket elsősorban az 170 mm-es kaliberének köszönheti, amely a modern tüzérségben továbbra is ritka. Mint írták, az említett hatótávolság hasonló ahhoz a NATO-tól származó tüzérségéhez, amelyet jelenleg az ukrán erők használnak, és ezért is lehet fontos Oroszországnak, hogy ellensúlyozni tudja ezt a képességet.
Mint írták, a Kokansok bevetése összefüggésbe hozható a nagy hatótávolságú orosz tüzérségi eszközök – különösen a 2S7 Pion egységek – jelentős veszteségeivel, amelyek közül egyes jelentések szerint közel harminc megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott. Ugyanakkor szintén megjegyezték, hogy „az orosz arzenálba való integrálása logisztikai kihívásokat jelent, mivel a 170 milliméteres kaliber nem gyakori az orosz ellátási láncban, így vagy közvetlen lőszertámogatásra van szükség Észak-Koreából, vagy külön utánpótlási vonalakra”.
„Bár azt korábban már dokumentálták, hogy Észak-Korea fegyvereket szállít Oroszországnak, a Koksanhoz hasonló nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerek bevonása jelentős változást képvisel, amelynek operatív jellegű következményei is vannak […] Phenjan számára ez a Moszkvával való együttműködés ritka lehetőséget jelent arra, hogy megerősítse kapcsolatait egy nagyhatalommal, és potenciálisan gazdasági vagy technológiai segítséget biztosítson” – összegzett a portál.
Aztán megjegyezték: a fegyverek átadása sérti az ENSZ észak-koreai fegyverexportra vonatkozó szankcióit, „ami fokozott nemzetközi ellenőrzést és szankciókat vonhat maga után az együttműködést elősegítő logisztikai hálózatokkal szemben”.
Na, azt aligha hiszem, hogy ez utóbbi körülmény aligha fogja érdekelni az észak-koreai vezetést. Nekik sokkal fontosabb, hogy jó pontokat szerezzenek az oroszoknál és az is, hogy az orosz (és később akár ukrán földre) érkező észak-koreai katonák harci tapasztalatokat szerezzenek! Ezt szinten mindent megérhet nekik! S ez az, ami miatt a Nyugat (és Dél-Korea) is aggódhat! Az más kérdés, hogy ezek az észak-koreai katonák bizonyára kiemelt célpontjai lesznek az AFU-nak. Gondolom, példát akarnak majd velük, rajtuk statuálni!
