Itt a pontos dátum: ezen a napon érhet véget az orosz-ukrán háború, Orbán Viktor is ott lehet a kézfogáskor – állítja a címlapján a Mandiner e poszt megírásakor. Hogy mi ezzel a baj? Például az, hogy Gulyás Gergely bő három órával korábban cáfolta a hírt, és ez láthatólag senkit nem érdekel…
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Na, de miről is van szó? A portálnak „Közép-Európa szakértője, médiafigyelője és piackutatója, a CEPER” szemlézett egy cikket. Ebben a következő áll:
Az orosz lapok szerint május 9-én, a Győzelem napján találkozhat Moszkvában Vlagyimir Putyin és Donald Trump, az esemény pedig fordulópontot jelenthet az ukrajnai konfliktusban.
Vlagyimir Putyin meghívhatja Donald Trump leendő amerikai elnököt, hogy Moszkvában ünnepelje a Győzelem napját – írja az orosz RT.
A lapnak nyilatkozó politikai elemző szerint z jó alkalom lehet a kapcsolatok rendezésére, valamint fordulópontot jelenthet az orosz-ukrán katonai konfliktus lezárásában is.
Vadim Siprov úgy véli, a balti államok, a britek és a franciák aligha kapnak meghívást, ugyanakkor ott lehet Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki tárgyalópartnerként tekint Oroszországra, és a háború kirobbanása óta a békekötést szorgalmazza.
A cikk alapján Alekszandar Vucsics ott lesz az eseményen, Robert Fico pedig már hivatalosan is jelezte, hogy elfogadja a meghívást.
A valóság ezzel szemben az, hogy az „orosz lapok” és az „RT” valójában a 360.ru, a nyilatkozó neve pedig helyesen Vadim Sziprov, csak ugye a Google, a Bing és a Deepl is angol fonetika szerint S-nek írja át az orosz C-t a legtöbb esetben. De ez a legkevesebb! A hír ugyanis egészen másról szól.
Az eredetiben (ideértve az RT lapszemléjét is) Sziprov arról beszél: az illem úgy kívánja, hogy Vlagyimir Putyin a kerek évforduló, a második világháború végének 80. évfordulója alkalmából meghívja az USA, mint egykor szövetséges hatalom elnökét, bár ez még nem biztos.
Ezzel együtt úgy véli, a meghívás hatalmas húzás lenne, hiszen megadná a lehetőséget Trumpnak, hogy meghunyászkodjon, és kijavítsa mindazt, „amit elődei elkövettek”.
„Ez egy várható lépés, és az, hogy Trump hajlandó-e Moszkvába jönni vagy sem, attól függ, hogy milyen politikai irányvonalat választ Oroszországgal kapcsolatban … Ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy megmutassa jó szándékát és a nemzetközi kapcsolatok harmonizálására irányuló vágyát, és visszacsinálja mindazt, amit elődei tettek. Ha az Oroszországi Föderáció legfelső vezetése meghívja Trumpot, akkor nagyon valószínű, hogy örömmel elfogadja a meghívást” – fogalmazott Sziprov, akiről egyébként nem árt tudni, hogy PR-menedzser.
Ezek után felsorolta, kiknek a jelenlétére számít, kik azok, akiket biztosan nem fognak meghívni, és kik azok, akiket igen. Utóbbiak közé sorolta Orbán Viktort, akinek természetesen esze ágában nincs részt venni a május 9-i parádén az ismert történelmi okok miatt.
A helyzet tehát az, hogy mi is nagyon szeretnénk már látni a háború végét, de két lábbal állunk a földön. Az orosz politika, az orosz célok nem változtak. Donald Trump pedig ugyanúgy nem egy messiás, ahogy például Magyar Péter sem az.
A dolgok jelenlegi állása szerint az USA-nak legfeljebb arra lehet némi esélye, hogy valamilyen módon belezsarolja az oroszokat egy tűzszünetbe.
Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a Trump által bejelentett ukrajnai különmegbízott, Keith Kellogg az amerikai hadiipari komplexum embere, és katonai vezetőként Vietnamtól a második Öböl-háborúig az USA valamennyi imperialista háborújában fontos szerepet vállat.
A neve által fémjelzett béketerv pedig nem igazán veszi figyelembe Oroszország biztonsági igényeit, arról nem is beszélve, hogy az ukrajnai eseményekre Kínának is van némi ráhatása, Pekingnek pedig nyilvánvalóan nem áll érdekében egy orosz-amerikai alku, ami az ellene bevethető nyugati kapacitásokat szabadítana fel Európában.
A Fehér Ház ettől függetlenül, vagy ezzel együtt, nyilván arra fog törekedni, hogy éket verjen Oroszország és Kína közé, Moszkvát pedig belezsarolja egy számára kedvezőtlen, minszki egyezményekre hajazó tűzszüneti megállapodásba.
És egyébként hajlunk rá, hogy azoknak – például Robert C. Castelnek – adjunk igazat, akik szerint Joe Biden és Trump csapata előre leegyeztették a távozó elnök utolsó lépéseit. Biden most eljátssza a rossz zsarut: például engedélyezte a nagy hatótávolságú rakéták bevetését, persze úgy, hogy közben mindenki tudja, hogy a célravezetés amerikai segítség nélkül nem kivitelezhető.
Ez benne a csali, hiszen Donald Trump most azt mondhatja Putyinnak: állj meg itt, és akkor megtarthatod, amit eddig megszereztél, és én leállítom az ukránokat – vagy folytasd a háborúdat, de akkor tényleg minden segítséget megadok az ukránoknak, beleértve azt is, hogy oda lőhetnek, ahová csak akarnak.
A lényeg, hogy nincs itt semmilyen dátum, és egyelőre egy lépéssel sem vagyunk közelebb a békéhez – hacsak nem azokkal a lépésekkel, amelyeket az ukránok napról napra hátrafelé tesznek meg. A hurráoptimizmussal, és csodavárást alátámasztó torzított vagy álhírekkel pedig az a baj, hogy ha készpénznek vesszük ezeket, akkor nagyobbat koppanhatunk a végén.
