Donald Trumpot választotta az év emberének a Time magazin, amely ebből az alkalomból interjút készített a megválasztott elnökkel, akit sokan még ma is egyfajta messiásként kezelnek – teljesen alaptalanul. Az interjú – szerintünk – legfontosabb négy kérdését és a rá adott válaszokat szó szerint közöljük!
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Elkötelezi magát amellett, hogy megvédi az ukrán szuverenitást Oroszországtól?
Szeretném látni, hogy Ukrajna – rendben, készen áll? Egy kicsit vissza kell mennünk. Ez soha nem történt volna meg, ha én lettem volna az elnök. Soha nem történt volna meg…
De megtörtént. Tehát az emberek azt kérdezik: Ön magára hagyná Ukrajnát?
Ettől olyan rossz a helyzet. És nemrégiben volt egy találkozóm a kormány egy csoportjával, ahol bejöttek és tájékoztattak, és nem a levegőbe beszélek, a halott katonák száma, akiket az elmúlt hónapban megöltek, megdöbbentő számok, mind az oroszok, mind az ukránok, és az összegek meglehetősen egyenlőek. Tudja, tudom, hogy szeretik azt mondani, hogy nem, de meglehetősen egyenlőek, de a mezőkön fekvő halott fiatal katonák száma mindenütt megdöbbentő. Őrület, ami történik. Őrület. Nagyon heves ellenzem azt, hogy rakétákat lőjünk ki több száz mérföldre Oroszországba. Miért tesszük ezt? Csak fokozzuk a háborút, és csak rontunk rajta. Ezt nem lett volna szabad megengedni. Most nem csak rakétákat, hanem más típusú fegyvereket is bevetnek. És szerintem ez egy nagyon nagy hiba, nagyon nagy hiba. De a szint, az emberek halálának száma az első számú, nem fenntartható, és mindkét oldalról beszélek. Tényleg mindkét félnek előnyös, ha ezt a dolgot elintézzük.
A kérdés, amit sok amerikai és sok ember világszerte feltesz, az, hogy magára hagyják-e Ukrajnát?
Megállapodást akarok elérni, és az egyetlen módja annak, hogy megállapodásra jussanak, az, hogy nem hagyjuk magára Ukrajnát. Ugye érti, hogy ez mit jelent?
Persze. De, na, mondja meg nekem.
Most mondtam ki. Véleményem szerint nem tudsz megegyezni, ha magára hagyod. És nem értek egyet az egész dologgal, mert nem lett volna szabad megtörténnie. Putyin soha nem szállta volna meg Ukrajnát, ha én lehettem volna az elnök, számos okból kifolyólag. Először is, felhajtották az olajárat [Bidenék – a szerk.]. Amikor felhajtották az olajárat, nyereséges helyzetet teremtettek számára, az olajárat le kellett volna nyomni. Ha lefelé hajtották volna, akkor [Putyin – a szerk.] nem indult volna el, pusztán gazdasági okokból. De, amikor elérte a 80, 85 és 90 dollárt hordónként… Úgy értem, rengeteg pénzt keresett. Nem mondom, hogy ez [a háború – a szerk.] jó dolog, mert ő is szenvedett, de haladnak előre. Tudja, ez egy háború, ez… ez egy tragédia. Ez a vérontás sokkal nagyobb, mint azt bárki is gondolta volna. Amikor a valódi számok kiderülnek, olyan számokat fognak látni, amelyeket nem fognak elhinni.
Donald Trump tehát kimondta: folytatni akarja Ukrajna támogatását, és azzal akarja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Oroszországot. Szerinte ugyanis az oroszok hatalmas veszteségeket szeretnek, és ha falba ütköznek, meg fognak állni.
Figyelemre méltó az is, hogy nem a Nyugat 2022 előtti Ukrajna-politikáját, nem a NATO több hullámban megvalósított bővítését és Oroszország bekerítését kritizálja, hiszen egy imperialista, aki szerint „Amerika az Első!” és akinek az a célja, hogy „Tegyük újra naggyá Amerikát!”
Nem, Donald Trump azért bírálja az elődjét, mert óvatlan volt, és azt állítja, hogy ő olyan körülményeket teremtett volna, például az olaj árának leszorításával, amelyek között Vlagyimir Putyin nem merte volna bevállalni a háborút.
Ez egybecseng az ukrajnai ügyekért felelős megbízottjának véleményével Keith Kellogg korábban azt írta: a Biden-adminisztrációnak mindent el kellett volna követnie, hogy elkerülje az orosz inváziót, viszont, miután az bekövetkezett, minden eszközzel támogatnia kellett volna Ukrajnát.
Trump tehát nem megegyezni akar az oroszokkal, hanem belekényszeríteni Moszkvát a tűzszünetbe. Nem akar tekintettel lenni Moszkva aggodalmaira és érdekeire, hanem olyan helyzetet akar teremteni, amelyben Vlagyimir Putyin kénytelen lesz elfogadni az USA diktátumát.
Ez aligha fog bekövetkezni.
Dmitrij Medvegyev pénteken Pekingbe látogatott, ahogy fogalmazott, azért, hogy elvigye az orosz elnök üzenetét Hszi Csin-pingnek. A kínai vezetővel folytatott megbeszélése után a sajtó elé állt, és közölte: Oroszország kész megkezdeni a tárgyalásokat Ukrajnával, de csak Putyin békefeltételei alapján.
Érdemes megjegyezni azt is, Orbán Viktor eközben a „békemisszió 2.0” keretében Törökországba látogatott. A magyarnyelvű sajtóban megjelent, hogy az útját ezzel az üzenettel vezette fel: „Törökország a háború kezdete óta a béke helyreállításán dolgozik. Ma is erről tárgyalunk Erdogan elnök úrral.”
Ehhez képest az Anadolu, a török hírügynökség töröknyelvű honalapjának szerkesztői fél-egy óra után levették a címoldalról a találkozóról szóló hírt, amelyben nem szerepeltek a béke vagy békemisszió, az Ukrajna és az Oroszország szavak. A török elnökség ugyanis csak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését és a szíriai helyzetet tartotta érdemesnek arra, hogy kiemelje – a többit beszuszakolták a globális kihívások gyűjtőnév alá. A látogatást pedig úgy kezelték, mint a magyar-török kulturális év záróeseményének megtekintését.
Ez a helyzet. Nem vagyunk a közelebb a békéhez, hiszen Trump nem a megegyezés lehetőségeit keresi Oroszországgal – és tegyük hozzá: Kínával –, hanem az amerikai hegemóniát akarja biztosítani. Ebben nincs különbség közte és a demokraták között, csak a módszerekben, a retorikában és az olyan, a háború és béke szempontjából közömbös kérdésekben, mint a környezetvédelemhez vagy generideológiához való viszonyulás.
