1943 tavaszán az USA, amely ugye a Szovjetunió szövetségese volt akkoriban, stratégiailag fontos anyagok eladását készítette elő a Harmadik Birodalomnak, amely erőit a kurszki offenzívára tartogatta. Legalábbis ez áll abban az SZVR archívumából származó, az orosz Elnöki Könyvtár portálon közzétett dokumentumban, amit most oldottak fel a titkosítás alól.

Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!


Amint arról 1943 áprilisának végén Stockholmból, a szovjet külügyi hírszerzés rezidensétől, Borisz Rjabkintől Moszkva értesült, a javaslatot az oroszországi születésű Szergej Obolenszkij terjesztette elő a németeknek.

Az emigráns herceg akkoriban az Egyesült Államok Stratégiai Szolgálatok Hivatalánál, vagyis a CIA elődjénél dolgozott. Arról volt szó, hogy platinát és ipari gyémántokat adnának el a náciknak olyan vegyi anyagokért cserébe, amelyekre az amerikaiaknak éppen szükségük volt.

A RIA Novosztyi megjegyezte: az első világháborúban virágzott az ilyen színfalak mögötti kereskedelem, és ez a fent említett második világháborús eset sem volt egyedülálló a szovjet külföldi hírszerzés szerint, ami első kézből, egy drezdai bank képviselőjétől szerezte információit. Ottokar von Knieriem volt az, aki Németország nevében tárgyalt az USA megbízottjaival.

Hogy az üzletet végül nyélbe ütötték-e nem tudjuk, ám így is rávilágít arra, hogy a világunk nem fekete-fehér – szemben azzal a képpel, amit a történelemkönyvek és a propaganda sugall.


A szomorú az, hogy ezek az „árnyalatok” pillanatok alatt elsikkadnak, és nincsenek hatással a „nagyképre”.

Az elmúlt évtizedekben kiderült az is, hogy Nagy-Britannia valószínűleg rejtjelkódok és hírszerzési információk átadásával segítette a németeket a Szovjetunió megtámadásakor, mert Churchill azt szerette volna, ha ezek halomra ölik egymást.

Az sem titok már egy ideje, hogy London katonai támogatást akart nyújtani a finneknek a téli háború idején. Az ötlet a franciáknak is tetszett, csak a svédek ellenállásán bukott el, akik semlegeségükre hivatkozva – valójában az anyagi érdekeiket szem előtt tartva – nem engedték, hogy az expedíciós erők áthajózzanak a felségvizeiken.

Sok ilyen történet van még, amelyek egyfelől azt bizonyítják, hogy a nyugati szövetségesek egyáltalán nem voltak makulátlanok. Másfelől – és számunkra ez az érdekes – ezről a korabeli szovjet vezetés tudott, és ezek befolyásolták a háború utáni rendezést.


Arra akarunk kilyukadni, hogy a nyugat szovjetellenességének egyik fájdalmas, de Moszkvából nézve logikus és szükségszerű következménye volt Kelet-Európa megszállása.

Különösen a brit kavarás és később Truman politikája a paranoiára egyébként is hajlamos Sztálint és környezetét meggyőzték arról, hogy nem lehet megbízni a Nyugatban, és amit nem szállnak meg ők, azt előbb-utóbb a másik fél fog a befolyási övezetébe vonni, és felhasználni a Szovjetunió ellen.

Hogy ez csak belemagyarázás lenne? Hát, nem ez történ 1990 után? A Nyugat minden ígéretét megszegve egyre közelebb tolta a határait, egyre közelebb telepítette a rakétarendszereit az Orosz Föderáció határához.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét