Az alábbiakban Jánisz Varufákisz egykori görög pénzügyminiszter óévbúcsúztató üzenetét közöljük. Magyarul csak nálunk olvasható, pedig rendkívül fontos szerintünk, ugyanis nagyon jól érzékeli korunk problémáit.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A megoldási javaslataival többnyire nem értünk egyet: nem gondoljuk, hogy az EU megjavítható lenne. Viszont a munkássága nagyban hozzásegít ahhoz, hogy megértsük a világot, amelyben élünk.
Akkoriban, amikor a DiEM25 összeállt, 2015 vége felé, azt mondtuk, hogy Európának legfeljebb egy évtizede van arra, hogy összeszedje magát. Ezért tettük hozzá a 25-öt a nevünkhöz: DiEM25. És azt mondtuk, hogy Európa vagy demokratizálódik 2025-ig – vagy szétesik.
Nem demokratizálódott, ezért most szétesőben van. Miközben búcsúzunk 2024-től, és felkészülünk a 2025-ös évre – amire mindig is úgy gondoltunk, mint egy olyan évre, ameddig Európa vagy újjáéled, vagy hosszú válságba kerül – most elgondolkodunk azon, hogy Európa uralkodó osztályai hogyan használták ki, hogyan csökkentették, hogyan zsákmányolták ki és hogyan nyomták el Európát.
A sokaknak szánt 15 évnyi megszorítás és a keveseknek szánt ingyen pénz Észak-Európa dezindusztrializációjához, valamint Dél-Európa elsivatagosodásához vezetett. Európa ennek következtében lemaradt az egész technológiai forradalomról, és most visszafordíthatatlan hanyatlásban van.
Technológiailag, politikailag, pénzügyileg, erkölcsileg. Csoda-e, hogy Európa pontosan semmilyen szerepet nem játszik a kegyetlen ukrajnai háború befejezésében, csoda-e, hogy Európa vagy támogatja, vagy csak tűri Izrael háborús bűntetteit és népirtó törekvéseit Gázában és a többi megszállt palesztin területen, mintha ezek Isten művei lennének? Európa az 1930-as éveknek ebben a posztmodern változatában a radikális közép szenzációsan népszerűtlenné vált, Emmanuel Macrontól a német Zöldeken át az SPD-ig.
Brüsszelre úgy tekintenek, mint a fővára, ahova a tisztesség és a demokrácia meghalni megy. A főváros, ahol a féktelen és antidemokratikus hatalom kéz a kézben jár a bűnös felelőtlenséggel. Az Európai Unió vezetésének minden politikai bejelentése csak egy újabb tánc a kudarccal. Látszik az arcukon. Még ők maguk sem hiszik el, amit mondanak. Európa ipara felszámolás alatt áll, a zöld megállapodás (European Green Deal) a múltra, Mario Draghi jelentése már a szemétdombon van.
Az egyetlen dolog, amiről lírai költeményeket zengenek, az az, hogy milliárdokat költenek, amik valójában nincsenek, fegyverekre, vaskupolára, drónokra, és persze mesterséges intelligenciával felszerelt gyilkológépekre, amelyeket nem terhelnek a színlelt európai humanizmust láncai.
Mostanra elfogadták saját kudarcukat. Magukénak vallják létezésük alapvető hiábavalóságát. Kapják a fizetésüket, és várják az igazgatói posztokat, amelyeket majd felajánlanak nekik, ha egyszer nyugdíjba vonulnak uniós tisztségeikből. Végső soron már nem érdekli őket, hogy csalók, és hogy ezt az európaiak is látják.
(…)
A szerencse most nem segít Európán. Egyetlen szél sem kedvez egy olyan kontinensnek, amelynek nincs iránya. Ahhoz, hogy szerencsénk legyen, az európaiaknak egy transznacionális mozgalomra van szükségük, amely a helyi mozgalmakat összefogja egy páneurópai erővé, amely megállítja ezt a csúszást az 1930-as évek új változatába.
Európa és az EU most egy „nagy nulla!” Rossz gondolkodású vezetökkel, tönkretett lakossággal!
Minden országnak a „saját erkölcsi, anyagi jólétét” kellene megteremtenie, s utána lehetne „szövetkezni a többi országgal” bizonyos JÓ, közös célokér!
„Nem megvesztegetett” vezetők segítségével!