Vessünk véget a háborúnak felelősségteljesen és igazságosan, oly módon, hogy megvédjük Ukrajna jövőjét – így összegezte a január 20-án hivatalba lépő Trump-adminisztráció céljait Mike Waltz, a leendő elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A kommandósból lett politikus mondott azonban ennél cifrábbakat is az ABC „This Week” című műsorában.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
– …a másik dolog, amit látnunk kell, az a harctéri helyzet stabilizálása. És ez az egyik dolog, amit kérni fogunk ettől a hadseregtől. Valódi létszámproblémáik vannak [ugyanis]. A behívási korhatáruk jelenleg 26 év, nem 18. …több százezer új katonát tudnának kiállítani – jelentette ki.
Mike Waltz ezt összekapcsolta az ukrán hadsereg morális válságával; a nyugati sajtó számára is feltűnő dezertálásokkal, a hadköteles férfiak bujkálásával, s úgy folytatta:
„Nézze, ha az ukránok arra kérték az egész világot, hogy mindenki álljon ki a demokrácia mellett, [akkor] nekünk is szükségünk van arra, hogy ők is kiálljanak a demokrácia mellett. És bizonyára bátran harcoltak. Kétségtelenül nagyon nemes és kemény kiállást tanúsítottak. De lássuk be, a létszámhiányt orvosolni kell.”
– Ez nem csak a munícióról, a lőszerről vagy a további csekkek megírásáról szól. Arról van szó, hogy stabilizáljuk a frontvonalakat, hogy valamiféle megállapodást köthessünk – szögezte le.
A nyilatkozat híre természetesen Oroszországba is eljutott, és úgy tűnik, nem okozott nagy meglepetést, hiszen nem felejtették el a megválasztott elnöknek, hogy az első ciklusa alatt ő maga ágyazott meg a háborúnak, amikor Barack Obama gyakorlatával szakítva elkezdte felfegyverezni az ukránokat.
„Trump a »béketeremtő« nem tervezi az »utolsó ukránig tartó háború« lezárását, hanem inkább olajat önt a tűzre. … irracionális bármilyen ajándékot várni a hivatalba lépése után. És még az esetleges tárgyalások esetén is, az azokban elfoglalt pozíciókat mindenképpen a »terepen« elért sikerek fogják meghatározni” – írta például Rybar.
Szóval, ott vagyunk, ahol a part szakad…
Amit Mike Waltz elmondott, nem sokban különbözik attól, amit a távozni készülő demokraták szorgalmaztak. De ebben a számunkra nincs semmi meglepő.
Az Egyesült Államok olyan, mint egy hatalmas részvénytársaság, amelynek az igazgatótanácsa időnként új CEO-t nevez ki a haszonmaximalizálás vagy éppen a konszolidáció érdekében. Az új vezetők gyakran új vállalati kultúrát honosítanak meg, néha igazítanak a cég arculatán, termelései és értékesítési stratégiáján, de végső soron ugyanazért dolgoznak.
És nem, az „Amerika Rt.” igazgatótanácsa és aranyrészvényesei nem a választópolgárok, hanem bizonyos ipari tőkés csoportok. Ez viszont már egy másik történet.