A küszöbön álló megállapodás tisztázhatja a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők sorsát Szíriában – erről írt a Geopolitics Live Telegram-csatorna.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A bejegyzésük szerint az amerikai, a török és a szíriai tárgyalópartnerek hetek óta tartó intenzív tárgyalásainak középpontjában a kurd harcosok integrálása áll a Szíriai Fegyveres Erőkbe. A Reuters szerint az ország új védelmi minisztere, Murhaf Abu Qasra ragaszkodott ahhoz, hogy a kurd harcosokat teljesen „integrálják a minisztérium hierarchiájába”.
Mazloum Abdi, a Szíria olajban gazdag északkeleti részének nagy részét ellenőrző SDF szövetség parancsnoka azonban azt mondta az Asharq News csatornának, hogy erői csak abba egyeznek bele, hogy decentralizált „katonai blokkként” integrálódjanak a védelmi minisztériumba.
Korábban Törökország azzal fenyegetőzött, hogy katonai műveletet indít a szíriai kurd erők ellen, ha azok nem oszlanak fel.
Ami az Egyesült Államokat illeti, Donald Trump még nem tett hivatalos nyilatkozatot a szíriai területen minden jogi indoklás nélkül jelen lévő mintegy 2000 amerikai katonára vonatkozó terveiről.
A hír csak ennyi, mégis nagyon érdekes. És nem annyira az olaj miatt, bár az is fontos.
Hogy értsük, miről szól ez az egész, vissza kell mennünk a polgárháború előtti időszakba, amikor Törökország és Katar előállt egy új gázvezeték tervével, amely az Öböl-térségből biztosíthatná Európa gázellátását, legalábbis részben. Ankarának egy egyszerre jelentene bevételt a tranzitdíjaknak köszönhetően, de azért is előnyös, mert diverzifikálni tudná a saját beszerzését.
A tervet leghatározottabban az USA ellenezte, amely akkor (Obama-korszak) készült belépni a világpiacra. Az Egyesült Államok a közelmúltig energiaimportőr volt, a repesztéses és horizontális fúrási technológiák engedélyezése és elterjedése után viszont megnyílt előtte a lehetőség, hogy exportőrré váljon, és az élre törjön.
Hogy, hogy nem, ez időben éppen egybe esik az Iszlám Állam megjelenésével Irakban és Szíriában, valamint a szíriai polgárháborúval. Tehát pont akkor vált instabillá a helyzet ebben a két országban, amikor Törökország és Katar ezeken keresztül akart megépíteni egy olyan vezetékrendszert, amelynek az EU is a haszonélvezője lett volna. Így viszont nem épült meg.
Az ISIS legyőzésével pedig a nyomvonal Szíriára eső része az amerikaik által támogatott kurdok ellenőrzése alá került. (Az olajmezők amerikai megszállásának inkább a regionális politikára és az olajárra gyakorolt hatásuk miatt van jelentősége, tehát a történetünk szempontjából, mint fentebb említettük, kevésbé érdekes.)
Érdemes felidézni azt is, hogy Trump első elnöksége alatt az USA meg akarta akadályozni az orosz-török Török Áramlat üzembe helyezését. Tehát egy olyan vezetékét, amelyen keresztül gáz érkezik Törökországba, és amely ugyanakkor az európai tranzit miatt bevételt is hoz Ankarának.
Ezek után talán már nem is olyan meglepő, miért Donald Trump választási győzelme után indult meg török támogatással a lázadók elsöprő erejű támadása Szíriában. És az is, hogy miért akarják nagyon gyorsan integrálni vagy felszámolni a kurdokat. Törökország és Katar ugyanis bejelentette, hogy a szíriai rendezés után leporolnák a több mint tízéves terveket, és megépítenék azt a vezetéket, amire Európának óriási szüksége van, és amit az USA vehemensen ellenez, hiszen Washington a drága LNG-jét akarja rátukmálni az EU-ra, és energetikai függőségben akarja tartani az uniót.