Segítsetek nyilvánosságot teremteni!!! A nagybátyám, aki a Hmelnyickij terület Gubelci falujának lakója, Veljka Novoszelka bevan kerítve, és nincs mód arra, hogy kijusson az állásaikból. Élelem és víz nélkül maradtak…

Mi a Veljka Novoszelka területén eltűnt katonák rokonai vagyunk. A parancsnokok nem adnak egyértelmű tájékoztatást szeretteink sorsáról. Kétségbe vagyunk esve, mert nem tudjuk, hol vannak a hozzátartozóink és mi történt velük. A parancsnokság nem járul hozzá a probléma megoldásához…

Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!


Ilyen üzenetek árasztják el most az ZSZU 110. önálló gépesített dandár harcolók hozzátartozóinak chatszobáit – az alakulatot a parancsnokság lényegében magára hagyta Veljka Novoszelkában. Ez Kijev kulcsfontosságú előőrse a dél-donyecki irányban, amelyet a 2023-as „ellentámadás” során foglaltak el. Innen akart az ellenség Mariupol felé vonulni. De valami balul sült el.

Másfél év után az itt lévő hatalmas ukrán helyőrséget (akár 1,5 ezer fő) gyakorlatilag bekerítették. A városias jellegű települést, ahol békeidőben 6 ezer ember élt, mostanra az orosz erők egy „katlanba” zárták, ahonnan az ellenségnek csak csekély esélye maradt gyalogosan Észak felé kitörni – egy tűz alatt tartott szűk folyosón keresztül.

ZELENSZKIJ AZT MONDTA, HOGY TARTSUNK KI

„A Vosztok csapatcsoport rohamosztagai továbbra is folytatják az ellenség kiszorítását Velikaja Novoszelkából, feltörve annak védelmét” – közölte a védelmi minisztérium információs osztálya a KP.RU katonai tudósítójával.

„Az orosz hadsereg offenzívát fejleszt a település központja felé, tömböt tömb után tisztítanak meg. A támadók akcióit aktívan támogatják a tüzérségi egységek és az FPV drónok üzemeltetői, meghiúsítva az ZSZU katonáinak szórványos kísérleteit, hogy átkeljenek a folyón Veljka Novoszelka északi részén. A DNR és a Zaporozsjei terület találkozásánál lévő elhelyezkedése miatt a ZSZU számára stratégiailag fontos védelmi és logisztikai csomópont”.

Forrásaim szerint az orosz egységek már szinte teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják a Mokrije Jali folyó jobb partjának nagy részét. A település déli része gyakorlatilag kikerült az ellenség ellenőrzése alól, ott el vannak vágva az Északon lévő fő erőiktől, így onnan most már nincs hova menniük sem.


Még egy hete is volt esélye Kijevnek arra, hogy megmentse helyőrségét, ha a ZSZU főparancsnoka, Szirszkij időben kiadta volna a visszavonulási parancsot.

Már akkor is világos volt, hogy Veljka Novoszelka sorsa megpecsételődött. De Zelenszkij hű maradt önmagához. Nem engedhette, hogy Trump beiktatása előtt – sőt, azt sem, hogy a davosi fórum alatt, ahol ököllel fenyegette Moszkvát, jobbra-balra interjúkat adva – a dél-donyecki irány legfontosabb védelmi csomópontját feladják.

Politikai analfabetizmus lenne, ha úgy szónokolna és házalna, hogy közben városokat veszít. Az ukrán katonák pedig ma az életükkel fizetnek a pillanatnyi konjunktúráért.

Az orosz parancsnokság egyébként megadta nekik a választás jogát, folyosót kínálva a megadásra. Egy ilyen utasítás megjelent a Telegramban, és biztos vagyok benne, hogy eljutott a címzettekhez. De csak kevesen éltek vele – Kijevből jött a parancs: „tartsatok ki”.

Az ZSZU parancsnoksága úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy tankokat küldött a bekerítés áttörésére. De még itt is valami félresikerült. A tankok nem jutottak át. Nem engedték őket célba érni.

MÁR SZINTE MINDEN ELDŐLT

Ezután kezdődött a támadás. Az orosz védelmi minisztérium által közzétett objektív ellenőrző felvételeken masszív tüzérségi előkészítés látható, majd az 5. harckocsi dandár rohamcsoportjai három hullámban, egymás után törtek be Velikaja Novoszelka területére, és nyomultak előre a lakóterület felé.

Az orosz távol-keleti harcosok elfojtják a tüzelőpontokat és megtisztítják a pincéket. A levegőből drónok támogatják őket. A modern támadás klasszikusa, amit nem tanítanak a NATO-ban – Franciaországban vagy Nagy-Britanniában, ahová valamiért ukrán gyalogságot küldenek kiképzésre.


„Veljka Novoszelkában már szinte minden eldőlt” – írja egy Ukrajnában jól ismert „Alex” hívójelű ZSZU-s hadnagy. „Most az a kérdés, hogy hány erődítményt kell északra építeni, mert mögötte csak sztyeppék és mezők vannak, és kevés a természetes akadály. Mérnöki építmények nélkül rossz dolgok történhetnek”.

Rossz dolgok finoman fogalmazva is. Ugyanis Veljka Novoszelka eleste után az orosz csapatoknak lehetőségük lesz arra, hogy behatoljanak az „Ellentámadás 2023” után kialakított ukrán védelmi vonal hátsó részén lévő hadműveleti térbe.

Igaz, a ZSZU „vívmányainak” nagy része már a földdel egyenlővé vált – a Rabotinszkij és a Vremjevszkij kiszögelléseket levágták. És „Alex” joggal aggódik amiatt, hogy az orosz csapatok a védelmi állásokat megkerülve Nyugat felé – Guljajpol, Orehov és maga Zaporizzsja városa felé – vonulhatnak.

TOVÁBB – DNYIPRO VAGY SZLAVJANSZK FELÉ

Ha azonban a Velikaja Novoszelka körüli harcok után felszabadult csoportunk nyugat felé indul, akkor az északi szárnyát kell biztosítania, hogy elkerülje a hátba támadást. Vagyis, hogy az offenzíva hídfőállását kiterjessze Dnyepropetrovszk térségére!

Egyes katonai szakértők szinte egészen Dnyepropetrovszkig való bevonulást jósolnak, de egy ilyen hadművelet komoly erőforrásokat igényel. Eközben a legtöbb egységünk Pokrovszk (Krasznoarmejszk), a legnagyobb logisztikai központ fedezésével van elfoglalva Donbasz nyugati részén.


Toreck (Dzerzsinszk) és Csaszov Jar fontos városainak felszabadítása pedig befejeződik. Ezt követően közvetlen utat nyitnak a Szlavjanszk – Kramatorsk – Konsztantyinovka agglomeráció felé. Ezért az orosz csapatok valószínűleg nem a Dnyeperhez, hanem Szlavjanszkhoz vonulnak majd.

Nyilvánvaló, hogy ez nem egy és nem két hónapos feladat. És csak a Trumppal folytatott tárgyalásokkal lehet megállítani, amelyek elméletileg az ellenségeskedések beszüntetésével végződhetnek. De az Egyesült Államok részéről még nem történt semmilyen látható gyakorlati lépés a párbeszéd megkezdése érdekében, a nyilvános nyilatkozatok és a közösségi oldalakon tett bejegyzések pedig nem számítanak.


A szerző Oroszország egyik legismertebb haditudósítója és számos könyv szerzője. Dolgozott Koszovóban, Afganisztánban, az Észak-Kaukázusban, Líbiában, Szíriában, Egyiptomban, Irakban, Ukrajnában és a Hegyi-Karabahban. Az ukrajnai háborúról szóló helyszíni riportjai és beszámolói miatt a Nyugat szankciókkal sújtotta. A cikk eredetileg itt jelent meg.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét