Oroszország ukrajnai háborúja mind emberéletben, mint rubelben óriási költségeket ró a szövetségi államra. És nem túl valószínű, hogy ezek a befektetések meg fognak térülni – erről közölt cikket az Index. Mint írták, ma Délkelet-Ukrajna mintegy 20 százaléka áll orosz megszállás alatt (Ez nem igaz, az egész ország 20 százaléka van az oroszok kezén – a szerk.). A felsorolás már rendben van, mert azt írták, hogy az oroszok uralta rész magában foglalja a Krímet, valamint Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja régiók nagy részét.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Kiemelték, a hódításnak az egyik motivációja a gazdasági haszonszerzés. Ha Oroszország fenntartja a katonai ellenőrzést ezen régiók felett, akkor talán abban reménykedik, hogy ezt az előnyt is learathatja. A háborúnak ebben a szakaszában azonban aligha egyértelmű, hogy Moszkva számára ezek a területek gazdasági előnyökkel járnának. S szavaik szerint ezek a gazdasági eredmények befolyásolni fogják Putyin inváziós döntésének jövőbeli megítélését.
– Ha Oroszországnak gazdasági haszna származik Ukrajna megszállásából, akkor a háborúra stratégiai sikerként emlékezhetünk. Ha Oroszország ehelyett gazdaságilag szenvedni fog, akkor az inváziót önpusztító, barbár baklövésnek fogják tekinteni – írta a Foreign Affairs hasábjain Andrew Kosenko a Marist University Közgazdasági Tanszékének docense és Peter Liberman, a City University of New York professzora.
Arra mutattak rá, hogy az elnéptelenedés komoly korlátokat szab Oroszország e hódításokból származó gazdagodásának. 2014-ben az ukránok elkezdtek menekülni a Krímből, és különösen az Oroszország által Kelet-Ukrajnában létrehozott donyecki és luhanszki „népköztársaságokból”. A harcok 2022-es kiéleződése ismét tömeges elvándorlásokat váltott ki. Konkrét számokat nehéz találni, de a Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint legfeljebb ötmillió ukrán él még az orosz megszállás alatt álló öt régióban – ez 56 százalékkal kevesebb, mint a 2014 előtti 11,4 milliós szám. (Ez valószínűleg tévedés, mert ezeknek az embereknek a zöme ukrán, hanem orosz – a szerk.)
Más becslések még kijózanítóbbak: egyes tanulmányok szerint 2014 óta egyes régiók lakosságának közel 90 százaléka menekült el. Úgy tűnik, hogy azok, akik maradtak, idősebbek, kevésbé képzettek, és nagyobb valószínűséggel küzdenek egészségügyi problémákkal. Vagyis olyan csoportok, amelyek azért maradtak, mert nem tudtak elmenni, és amelyek a háború után is nemcsak gazdaságilag lesznek kevésbé termelékenyek, hanem több állami támogatást is igényelnek majd.
Azzal folytatták, hogy nem a munkaerő az egyetlen probléma. A megszállt területeken nincs gazdasági termelésre alkalmas ipar és infrastruktúra. A tüzérségi, drón- és rakétacsapások tönkretették a gazdasági tevékenységet az orosz megszállás alatt álló Ukrajnában. Mariupol városát, – az egyetlen nagyvárost, amelyet sikerült az oroszoknak elfoglalniuk – amely korábban több mint 500 ezer embernek adott otthont, romba döntötték – az épületek több mint 90 százaléka megsemmisült. A megszállt területek újjáépítése iszonyatos összegbe kerül. (Azt elfelejtették hozzátenni, hogy ha lassan is, de az oroszok újjáépítik a lerombolt városokat – a szerk.)
Donyeck és Luhanszk régiókban a teljes gazdasági termelés 70 százalékkal csökkent 2013 és 2015 között, az elsődleges gazdasági teljesítményt jelentő széntermelés pedig mintegy 75 százalékkal esett vissza. 2014 és 2022 között a két régióban meglévő gyártási kapacitásokat vagy integrálták az orosz termelési láncokba (a Donyecki Népköztársaság kereskedelmének 90 százalékát Oroszországgal bonyolítja), vagy lebontották és Oroszországba telepítették. A régiók vállalatainak óriási hányada munkaerőhiány, rossz gazdálkodás, a kereslet hiánya vagy fizikai pusztulás miatt bezárt.
Bár mind a széntermelés, mind az általános gazdasági teljesítmény valamelyest helyreállt az elmúlt években, a számok messze elmaradnak azoktól, amiket akkor értek el, amikor a területek még Ukrajna ellenőrzése alatt álltak. Az oroszok által megszállt Donyeck például 2022-ben 2,9 millió tonna szenet termelt, ami csak töredéke a régióban 2013-ban termelt 37,8 millió tonnának. Az állítások, amelyek 11,9 billió dollárra (11900 milliárd dollár) értékelik a megszállt területek szénlelőhelyeit, erősen eltúlzottnak tűnnek. (De ha ennek csak egy része igaz, az is óriási érték – a szerk.)
Na, itt a lényeg. Arról ugyanis nem szól az Indexen közölt elemzés, hogy noha a szénlelőhelyek is brutális értéket jelentenek, van ott sok minden más is. S akkor még nem beszéltünk a termőföldek értékéről… Biztosak lehetünk benne, az oroszok tudják, mit csinálnak, és az amerikaiak sem véletlenül pedáloznak a ritkaföldfémekért… Csak az a kérdés, hol vannak! Pech lesz, ha az oroszok ülnek rajtuk!
