Zelenszkij elhagyta a Fehér Házat, miután Trump és alelnöke rátámadtak az Ovális Irodában, nem írták alá a megállapodást – telex
Zelenszkij sietve hagyta el a Fehér Házat, miután dühös szóváltásba keveredett Trumppal – hvg
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Hát, igen… így is lehet azt látni, ami február 28-án történt Washingtonban (Zelenszkij bunkó volt, Trump pedig kidobta a Fehér Házból), bár nekünk erről az a klasszikus jut eszünkbe, amikor Horn Gábor Gyurcsány Ferencet hallgatva megjegyezte: „Nem azt mondták Feri, hanem hogy menj a pi**ba…”
De tudomásul kell vennünk, hogy kinek-kinek eltérő a valóságérzékelése. Ursula von der Leyen szerint például a mackónadrágos bohóc egy igazi hős, aki a tőle elvárható legjobb formáját hozta, és büszke európaiként állta a sarat a bugris jenkikkel szemben.
A Farkasölő ezt posztolta ki ukránul és angolul az X-re (ahonnan egyébként büszke európaiként már rég le kellett volna törölnie magát azok után, amiket Musk megengedett magának):
„Az Önök méltósága az ukrán nép bátorságát dicséri. Legyetek erősek, legyetek bátrak, legyetek rettenthetetlenek. Soha nem leszel egyedül, kedves Zelenszkij elnök úr. Továbbra is együtt fogunk dolgozni Önnel az igazságos és fenntartható békéért.”
Mondom, ez nem alakoskodás – ez egy eltérő valóságérzékelés, és annak kordokumentuma. Ő… kórdokumentuma. Olyan, mint amikor valaki papírcsákót hajtogat, a fejébe tűzi, majd a seprűnyélen kilovagol azt üvöltözve, hogy ő Napóleon.
Az ilyenek számára ez a valóság, és a megélésüket nem zavarják a GDP-mutatók, a gázszámlák, sem a már-már végtelennek tűnő ukrán temetők.
Ők elhiszik az ukrán propagandaoldalak szlogenjét arról, hogy a hősök sohasem halnak meg, a többit pedig apró kellemetlenségnek tartják, ami majd elmúlik, mint a tavaszi nátha. És egyébként is a jó mindig győz, és ha késnek a vonatok Németországban, azért is az oroszok a felelősek. Mert mindig mindenért az oroszok a felelősek, meg a Trump féle önző, toxikusan maszkulin, fehér férfiak.
De tényleg mindenért. A langyos sörért és az aszályért is.
Ennyivel azonban nem lehet elintézni ezt a történetet, mert egyfelől a bőrünkre megy, és mert ezeket a Napóleonokat egyhamar nem fogják gumiszobába zárni. Bárki bármit mond, EU-szerte átlagosan 60 százalékos támogatottságuk van! A rendszerkritikus erők pedig telis-tele vannak alvó ügynökökkel, opportunistákkal és Meloni-féle könnyen zsarolható figurákkal.
Az Európai Uniónak vége van, megjavíthatatlan. Volodimir Zelenszkij tényleg Európa hőse, na nem pozitív értelemben, hanem a tekintetben, hogy egyszemélyben megtestesíti az EU és az uniós intézmények, a mainstream pártok összes hibáját. És látjátok, az ukrán nép mégsem kergeti el, nem gyújtja rá a Bankovát, ahogy az uniós polgárok sem csinálnak forradalmat. (Nem, az AfD 21 vagy az osztrák FPÖ 29 százaléka nem az, de a francia Nemzeti Tömörülés is messze van attól, hogy kiforgassa a sarkaiból a világot.)
Itt tartunk. És amikor a történelem majd rácsapja az ajtót Európára, ahogy Trump is rácsapta a hálátlan, követelőző ukrán komédiásra pénteken, az sem lesz elég a kijózanodáshoz. A reakció pontosan ugyanaz lesz, mint Zelenszkijé, aki most pufog, zsörtölődik, és szipogva azt hajtogatja: „akkor is nekem volt igazam, mert én vagyok a jófiú.”
