Az orosz fegyveres erők március 7-én áttörték az ukrán hadsereg védelmi vonalát a Kurszki területen található Szudzsa város térségében. Ennek következtében az ukrán fegyveres erők (VSZU) hét hónapja tartó jelenléte a régióban veszélybe került – számolt be a New York Post (NYP).
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az amerikai lap értesülései szerint az ukrán hadsereg akár két héten belül teljesen kivonulhat a Föderáció területéről.
Figyelemre méltó, hogy az NYP ukrán hivatalos forrásokból jutott az információkhoz, és azt is megemlítette, hogy az ukrán katonák egy része úgy véli: a terület megtartásáért folytatott harc inkább politikai jelentőségű, és az offenzíva veszteségei aránytalanul nagyok az elérhető eredményekhez képest.
A harcok Kurszk térségében 2024. augusztus 6-a óta folynak. Az orosz védelmi minisztérium januárban arról számolt be, hogy az orosz hadsereg visszaszerezte az ukrán erők által elfoglalt területek mintegy 63%-át, ami körülbelül 801 négyzetkilométert jelent.
Februárban Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy az orosz csapatok átlépték az államhatárt Kurszk térségében, és ukrán területre léptek.
Az orosz védelmi minisztérium február 17-én bejelentette Sverdlikovo, február 26-án Orlovka és Pogrebki, február 27-én pedig a Nyikolszkij tanya visszafoglalását. E hét végén az orosz hadsereg újabb sikerekről számolt be: a „Szever” katonai csoport egységei felszabadították Viktorovka, Nyikolajevka és Szaraja Szorocsina falvakat Szudzsa környékén.
Szóval, így állunk. A nyugati sajtó heteken, hónapokon át élcelődött azon, hogy az oroszok nem képesek visszafoglalni a Kurszki terület megszállt részét, és most is vonakodnak beismerni, hogy mindez azért történt, mert nem is akarták.
Az oroszok hét hónapon át tartották lekötve az ukránok legjobban felszerelt és kiképzett erőit a lehető legtávolabb a front azon szakaszaitól, ahol egyébként égető szükség lett volna rájuk. Ráadásul ehhez részben észak-koreai, részben a saját tartalékolt csapataikat vetették be, amelyek harcértéke így nőtt, miközben Kijev veterán alakulatai szép lassan felmorzsolódtak.
A zseboffenzíva eleve kudarcra volt ítélve, és hiába mondogatja egy ideje Zelenszkij, hogy a célja a cserealapképzés volt úgy területi, mint személyi értelemben – ez valószínűleg nem igaz. Ez alighanem egy PR-fogásnak indult, annak reményében, hogy 1) több támogatás érkezik majd Nyugatról és/vagy 2) az oroszok azonnali és brutális válasza láttán esetleg nyugati erősítést is kapnak, legalább „önkéntes” zászlóaljak formájában.
Moszkva azonban türelmes volt, és ez bizony meghozta a gyümölcsét: fokozta az ukránok reményvesztettségét, harcképességét, és hozzájárult ahhoz, hogy Kijev sorra veszti el a kelet-ukrajnai településeket.
Ami azt illeti, Zelenszkij helyében nem az orosz bérgyilkosoktól, hanem a kiábrándult ukrán katonáktól félnénk a legjobban a háború után!
