Ha valóban erősíteni akarjuk Európát, az első lépés nem a fegyverkezés, hanem a demokratikus unió megteremtése. Enélkül a stagnálás tovább fogja erodálni Európa képességeit, fokozni fogja a belső megosztottságot és az egyenlőtlenséget – hívta fel a figyelmet Jánisz Varufákisz Az európai újrafegyverkezés ellen című friss írásában.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A volt görög pénzügyminiszter és rendszerkritikus közgazdász föderalizmusával továbbra sem tudunk azonosulni, noha ő ez alatt nem a Brüsszel és a globális tőke által áhított centralizmust, hanem ennek ellentétét, a valódi néphatalmat érti. Álmokkal viszont tele van a padlás. De a problémákra és a belső ellentmondásokra szokás szerint jól rátapintott. Lássuk!
Varufákisz szerint kétségtelen, hogy az EU-nak most kell felemelkednie, vagy széthullik. A kérdés azonban az, hogyan történhet ez meg. Szerinte a valódi probléma az EU-val az, hogy hiányoznak belőle a demokratikus intézmények. Rámutat, hogy még vita sem zajlik arról, hogyan lehetne ezt a hiányt pótolni, és úgy látja, hogy a jelenlegi intézményi keretek között nincs meg a demokratikus felhatalmazás a legfontosabb döntések meghozatalára.
Úgy véli, hogy az újrafegyverzés eleve kudarcra van ítélve. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég bejelentette a ReArm Europe kezdeményezést, amely Varufákisz szerint egy újabb üres ígéret, hasonló a korábbi Juncker-tervhez, a Zöld Megállapodáshoz és a Helyreállítási Alaphoz. Néhányan nagyot kaszálnak majd rajtad, de a sokakat érintő problémák nem fognak megoldani, sőt!
Megjegyzi, hogy bár hatalmas összegekről beszélnek, közelebbről megvizsgálva ezek az ígéretek nem többek politikai szólamoknál. Felteszi a kérdést: vajon bárki komolyan gondolja-e, hogy Franciaország tovább növeli már így is fenntarthatatlan közpénzügyi hiányát fegyverek finanszírozására?
Varufákisz szerint az EU nem rendelkezik azokkal az intézményekkel, amelyek lehetővé tennék a katonai keynesianizmus végrehajtását. Éppen ezért az egyetlen módja annak, hogy az unió felfegyverkezzen, az lenne, ha forrásokat vonna el a szociális és fizikai infrastruktúrájától.
Ez azonban csak tovább gyengítené a már most is válságokkal küzdő Európát, ahol az elégedetlenség erősíti a szélsőjobboldali mozgalmakat. Úgy véli, hogy néhány plusz lövedék és tarack nem fogja elrettenteni Putyint. Az EU-t nem a fegyverek, hanem a társadalmi-gazdasági megerősödése tehetné ismét globális játékossá.
Ez az a pont, ahol mi vitatjuk a nézőpontját. Alapvetően mi is úgy gondoljuk, hogy Európának egységesebbé kellene válnia, s egyúttal képessé arra, hogy gyors és hatékony válaszokat adjon a kihívásokra a végnélküli szüttyögés és a pótcselekvések helyett. Azt azonban fantazmagóriának tartjuk, hogy létezhet egy „valódi” parlament, és hogy egy közvetlenül választott európai „kormány” nem lenne ugyanúgy a globális nagytőke bábja, mint a mai megfelelőik.
Varufákisz szerinte a megoldás nem a fegyverkezés, hanem az azonnali békefolyamat – ez vitán felül áll.
Ami pedig azt a véleményét illeti, hogy Európának nem katonai eszközökkel kell válaszolnia a kihívásokra, hanem a demokratikus unió megteremtésével – nos, ebben a pillanatban úgy látjuk, hogy a demokratizálódás irányába a legjobb és legnagyobb lépés az lenne, ha az Európai Bizottságot visszaminősítenénk az állam- és kormányfőket tömörítő Tanács titkárságává, a választók akarata, a demokratikus kontroll ugyanis még mindig nemzeti szinten tud a legerősebben (nem ténylegesen, csak a lehetőségekhez mérten erősen) érvényesülni.
Akkor Kaja Kallas kávét szolgálna fel, Ursula von der Leyen pedig sms-ben rendelhetné az Aspirint, ha valakinek megfájdul a feje egy éjszakába nyúló vita során, vagy a kihelyezett üléseken ügyelhetne arra, nehogy valakit megharapjon egy farkas. Amennyiben pedig egy állam/kormányfő rosszul szavaz, a választói számon kérhetik.
