Az Ahmat különleges erők felderítőcsoportjának „Aid” hívójelű parancsnoka a „KIM” Telegram-csatornának beszélt a Potok hadművelet részleteiről – ezt az Orosz-Ukrán Háború Facebook-csoportban is közzétették. Mint írták, Aid volt az első, aki a híres akció során az elit katonák csoportját a csövön keresztül Szudzsa felé vezette, és abból kiugorva rárontott az ellenséges erődítményekre.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mint kifejtette, „az ukrán média azt állítja, hogy mindez nem történt meg: mindannyian megfulladtunk, és akik túlélték, azokat géppisztolyok fogadták.” – Na, hát ilyenek a történetek és a pletykák. De valójában senki sem fulladt meg, nem volt veszteségünk. Sőt, kimentünk, és senki sem várt ránk.
Akkor vettek észre, amikor 20 perc múlva a semmiből megjelent a rohamzászlóaljunk. Egy drón repült felettünk. Egy másik küldetésen repült, meglátott minket és elkezdett körözni, nyilvánvalóan sokáig tartott, mire rájött, melyik hadsereg jelent meg a hátukban. El tudom képzelni, mi volt a kezelő reakciója – egyszerűen nem fogta fel, mi történik – mondta a férfi.
„Aid” kiemelte: amikor elkezdték őket támadni, már túl késő volt. – Mi már bejutottunk az erődökbe, és elkezdtük kivágni őket onnan. Álmosak és fáradtak voltak, és az egész „fekete afrikai hadtest”, ahogy mi neveztük magunkat, támadta őket. Túl késő volt nekik. Pánikba estek, és azonnal felrobbantották a Martinovkából Mihajlovkába vezető vasúti hidat, Martinovkában elvágták a csapataikat, és elkezdtek visszahúzódni a Zujevka mögé, a Cserkasszi lőtér felől – osztotta meg Aid.
Az Ahmat különleges erők felderítő csoportjának parancsnoka azt is elmondta, milyen az a szomjúság, amikor 4 napon keresztül egy üveg víz és egy tábla csokoládé jutott az egész csoportnak. – A cső legnehezebb része a várakozás volt. Négy nap alatt elértük a cső végét, és csak vártunk. Az első napon minden készlet elfogyott. Voltak apróságok: csokoládé és így tovább. Próbáltunk spórolni a vízzel, személyenként egy korty jutott.
Egy kicsit rosszul kalkuláltunk, a mi hibánk. Ezért a végén már felvágtuk a kabátjainkat, kivettük a sintepont, vattával gyűjtöttük a kondenzvizet, hogy megnedvesítsük az ajkunkat – jegyezte meg a parancsnok. Szavai szerint azonban egy orosz katona bármire képes! – Elájultunk, ötszáz ember volt egyetlen csőben, és az oxigén is katasztrofálisan hiányzott – tette hozzá.
A lényeg az volt, hogy nem szabad volt lefeküdniük pihenni. – Ez a legnagyobb hiba lett volna. Ebben az esetben egyszerűen elalszol, így egymást taszigáltuk. A veteránok csapata, amely ezt a csövet kialakította, kolosszális munkát végzett, egy egész földalatti várost épített, elképesztően leleményesek voltak.
Öt egységet egyesítettek két alakulatba – a veterán dandárt, az Ahmat különleges alakulatot, a Vosztok dandárt, a 30. gárdista gépesített lövészezredet és a 11. légideszant dandárt. A két egyesített rohamosztagunk megmutatta, hogy az emberi teljesítőképességek határán túl is tud működni. Úgy gondoltam, hogy az emberek nem képesek ilyesmire. Megmutattuk azonban, hogy egy orosz katona számára minden lehetséges – mondta a hős.
