Amióta elindult Moszkva különleges katonai művelete, a világ folyamatosan attól retteg, hogy Oroszország és a globalisták konfliktusa atomháborúba torkollhat. (Ennek az egyébként is csekély esélye Trump beiktatásával még inkább 0 százalék közelébe csökkent.) A téma azonban érdekes, és az Index most közölt egy idevágó cikket, amiben három olyan esetet is felsorolt, amikor talán csak néhány percen vagy éppen egy adott személyen múlt, hogy nem tenyereltek rá a piros gombra.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Mint az Index írta, 1962 különösen forró év volt a hidegháború amúgy is feszült történetében. Felidézték, hogy előző évben emelték a Nyugat-Berlint és a szovjetek által ellenőrzött Kelet-Berlint elválasztó, 3 és fél méter magas vasbeton falat, 100 kilométer hosszan. 1962 októberében pedig kitört a kubai rakétaválság, miután egy amerikai U–2-es kémrepülőgép felfedezte, hogy a Szovjetunió titokban nukleáris robbanófejekkel ellátott rakétákat és kilövőállásokat telepít a Floridától mindössze 160 kilométerre fekvő Kubába. J. F. Kennedy amerikai elnök tengeri blokád alá vette a karibi szigetet.
Csakhogy erről mit sem tudott az a négy, atomtöltetű rakétákkal felszerelt szovjet tengeralattjáró, amelyik a karibi térségbe lopakodott. Olyan mélyen haladtak, hogy nem volt rádiókapcsolatuk Moszkvával, a parancsnokok és a politikai tisztek ezért kilövési felhatalmazást kaptak, maguk dönthettek arról, bevetik-e az atomtölteteket.
Az amerikaiak mélységi jelzőbombák ledobásával tudatták a szovjetekkel, hogy felfedezték őket, odalenn pedig azt hitték, azért bombázzák őket, mert kitört a harmadik világháború. Ekkor jöttek el azok a sűrű percek, amikor bármi megtörténhetett volna. A B–59-es tengeralattjáró kapitánya úgy döntött, ki kell használniuk a helyzetet, és atommal kell megszórni az amerikaiakat.
– Most fel fogjuk robbantani őket. Meg fogunk halni, de mindet elsüllyesztjük. Nem szégyenítjük meg haditengerészetünket – ordította vörös fejjel. Helyzetértékelésével egyetértett a politikai tiszt is.
Vaszilij Arkhipov másodparancsnok azonban vitába szállt velük. Annyira összekülönböztek, hogy állítólag verekedésbe torkollott a konfliktus, végül úgy döntöttek, lövés nélkül felemelkednek a vízfelszínre, ahol a USS Randolph repülőhordozó és több rombolóhajó várta őket, akik tudatták velük, hogy épp rakétaválság van, és menjenek szépen haza. A szovjetek szót fogadtak.
Nem túlzás azt mondani, hogy Vaszilij Arkhipov higgadtsága, és hogy meg tudta győzni a heveskedő parancsnokot és a politikai tisztet, megmentette a világot. Szavának azért lehetett súlya, mert előző évben egy meghibásodott szovjet atomtengeralattjárót mentett meg a felrobbanástól és a nukleáris katasztrófától Grönland partjainál.
