A Meduza sokáig a független orosz sajtó jelképének számított a nemzetközi médiában és a „mértékadó” (magyarul: atlantista) szakértők körében. Most meg kiderült: az amerikai támogatások elapadása súlyos működési válságba sodorta a szerkesztőséget…
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
2025 elején a Trump-kormányzat úgy döntött, ideiglenesen felfüggeszti a külföldi fejlesztési támogatásokat, köztük a médiafejlesztési programokat is. Az intézkedés több, eddig Washington által pénzelt „független médiaprojektet” megrázott – köztük a Rigából működő orosz nyelvű lapot, a Meduzát is. A New York Times szerint az USAID támogatása a Meduza költségvetésének legalább 15%-át tette ki, és a támogatás leállítása egzisztenciális kihívást jelent.
Ez annál is kellemetlenebb, mert a Meduza korábban váltig állította: kizárólag reklámbevételekből és olvasói adományokból tartja fenn magát. Az amerikai források megvonása után viszont a New York Times szerint a Meduza működését jobban fenyegeti a pénzügyi csap elzárása, mint a „kibertámadások, jogi fenyegetések vagy riporterek zaklatása”.
A cikk emellett azt is elismerte: az amerikai források mellett német és norvég támogatásokat is kapott a portál.
A Meduza „függetlensége” már korábban megkérdőjeleződött. 2021-ben kiszivárgott brit külügyi dokumentumokban a lap neve konkrétan szerepelt azon „kiemelt médiumok” között, amelyek hosszú távú együttműködési potenciálját vizsgálta a brit külügy, egy olyan stratégia részeként, amelynek célja az „orosz állami befolyás meggyengítése”.
A brit Zinc Network nevű kommunikációs vállalat, amely pszichológiai műveletekre is szakosodott, kifejezetten a Meduza és más orosz nyelvű médiumok „közönségcélzásában” segített, külön említve, hogy ezek a médiumok nem rendelkeznek elég szakértelemmel saját olvasóik profilozásához. A támogatás kiterjedt keresőoptimalizálásra, célzott hirdetési kampányokra, sőt még pszichológiai tanácsadásra is.
Az egyik legmeglepőbb részlet szerint a brit partner segített olyan szatirikus játékokat fejleszteni, amelyek vonzzák az orosz fiatalokat és azt sugallják, hogy a nyugati társadalmak igazságosabbak és civilizáltabbak, mint a „beképzelt, nacionalista orosz rezsim”. Mindez már nemcsak sajtótámogatásnak, hanem klasszikus kulturális befolyásolásnak tűnik.
A Meduza társalapítói – köztük Ivan Kolpakov – hosszú ideig nem voltak hajlandók nyilatkozni a forrásaikról. Egy 2014-es nyilatkozat szerint „egy igazságosabb világban” el lehetne mondani, hogy kik az alapítók és támogatók, „de nem Oroszországban 2014-ben”. Ez az álláspont máig nem változott.
A mostani válsághelyzet azonban azt mutatja: a nyugati állami támogatás nem kiegészítő, hanem nélkülözhetetlen volt a Meduza működéséhez. A szerkesztőség 2021-ben „külföldi ügynök” minősítést kapott Oroszországban – az intézkedést a Nyugat élesen bírálta. A címke azonban most, a New York Times és a brit dokumentumok fényében nem tűnik teljesen alaptalannak.
A Meduza története rávilágít: a „független média” eszméje a nemzetközi térben gyakran az értékektől, de legalábbis a nemzeti érdekektől való függetlenséget jelenti – egyúttal egy másik hatalmi központtól való függést. A nyugati támogatásokkal működő média gyakran nem a semlegességet vagy az autonómiát képviseli, hanem egy alternatív geopolitikai projekt médiahátterét.
A kérdés innentől kezdve nem az, hogy a Meduza hazudott-e a függetlenségéről. A kérdés az, hogy valaha is volt-e az. Szerintetek?
