Donald Trump egyik visszatérő állítása, hogy „a világ kizsákmányolta” az Egyesült Államokat a kereskedelmi kapcsolatok során: az USA vámszintekkel, technológiával és katonai védelemmel támogatta szövetségeseit, akik cserébe nem adtak semmit. Ez az érvrendszer a „fair trade” jelszavával vonul be a trumpi retorikába, csakhogy a helyzet ennél sokkal összetettebb.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A világ valóban profitál az amerikai piac nyitottságából, de az USA szándékosan, saját jól felfogott érdekéből nyitotta meg a piacait azért, hogy tőke és olcsó termékek áramoljanak be az országba. Mindeközben Washington az államháztartási hiányát és adósságát „beépítette” egy globális rendszerbe, így azokat az egész világ közösen viseli. Ez a rendszer nem más, mint a dolláralapú nemzetközi elszámolási rend.
1944-ben az amerikai New Hampshire állambeli Bretton Woodsban a dollárt aranyhoz kötötték, más valuták pedig attól kezdve a dollárhoz rögzítve működtek. Ez a rendszer 1971-ben omlott össze, de nem magától! Richard Nixon amerikai elnök szüntette meg a dollár aranyra válthatóságát, gyakorlatilag lebontva az aranystandardot.
Ettől kezdve a dollár már nem egy „valós” értékhez volt kötve, hanem az amerikai gazdaságba és a kormány hitelképességébe vetett bizalmon alapult. A világ azonban nem keresett és nem is kereshetett alternatívát: a dollár nemcsak megőrizte, hanem meg is erősítette globális szerepét, és pont ez volt a cél.
Ma a dollár a világ devizatartalékainak kb. 60%-át adja. A nemzetközi kereskedelem, különösen az olaj- és nyersanyagpiacokon, szinte kizárólag dollárban zajlik. Ez azt jelenti, hogy a világ központi bankjai, államai és nagybefektetői kénytelenek dollárt tartani – gyakran amerikai államkötvények formájában.
Ez a gyakorlatban azt jelenti:
- Az USA olcsóbban juthat hitelhez, mint bármely más ország, és gyakorlatilag képtelen csődbe jutni.
- A világ többi része kénytelen hozzájárulni az amerikai adósság finanszírozásához. Igen, te is!
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az USA költségvetési hiányt termel, azt dollárban fedezik, amelyet világszerte elfogadnak. Amikor az amerikai kormány államkötvényt bocsát ki, azt a világ – és nem csak az amerikai adófizetők – jegyzik le.
A trumpi narratíva szerint a világ kihasználja az USA piacait, miközben nem visel arányos terheket. Az igazság viszont az, hogy az USA az egyetlen olyan ország, amely képes mások pénzén állandó hiányt futtatni. Ez valójában privilegizált pozíció, nem pedig kizsákmányoltság.
Ráadásul Trump gazdaságpolitikája – legalábbis az első ciklusa alatt – a gyakorlatban nem csökkentette, hanem növelte az amerikai államadósságot. A bevételek remélt emelkedése helyett évi ezermilliárdos deficitek jöttek. Mindez még inkább függővé tette az USA-t attól, hogy a világ továbbra is bizalmat szavazzon a dollárnak.
Amikor az amerikai költségvetési hiány nő, az egész világgazdaságra kihat. Ha az amerikai kötvényhozamok emelkednek, az más államokban is megdrágítja a hitelfelvételt. Ha a dollár erősödik, az gyengíti a fejlődő piaci valutákat. Ha a FED kamatot emel, tőke áramlik ki más országokból, ami leértékelődést és inflációt hozhat.
Trump vámháborúi 2018 és 2020 között különösen károsan hatottak: visszavetették a globális kereskedelmi áramlásokat, és nem oldották meg az USA ipari versenyképességi gondjait. Ma, 2025-ben, újabb vámháború indult, amelynek hatásait ismét világszinten érzékeljük.
A valóság tehát az, hogy a világ nem „kihasználja” az USA-t, hanem részt vesz egy olyan rendszer finanszírozásában, amely lehetővé teszi, hogy az USA nagyobb gazdasági mozgástérrel rendelkezzen, mint bármely más állam a Földön, ennek az árát pedig valamennyien viseljük.
Hogy mi? De a kereskedelmi deficit? Ez a világ egyik legnagyobb átverése! Eleve nemcsak áruk cserélnek gazdát a világ többi része és az USA között, hanem szolgáltatások is. Ha ezt is figyelembe vesszük, az USA és az EU már majdnem egálban van. Ha pedig hozzátesszük azt is, hogy mennyit szivattyúznak ki mindenféle könyvelési trükkök segítségével a techcégek, streaming szolgáltatók stb., akkor egyértelműen az USA javára billen a mérleg.
És még egyszer: a dollárelszámolás miatt mi is viseljük az amerikai költségvetési deficit és államadósság súlyát, azok a nagyvállalatok pedig, amelyek Trump vámjai szerint egyenlőtlen kedvezményekkel férnek hozzá az USA piacához, nemcsak államkötvényeket vesznek, hanem a nagyon nagy mértékben a Wall Streeten forgatják a pénzüket, tehát a nyereségük egy része lényegében azonnal visszaáramlik az USA-ba.
De akkor miért mondja Trump, hogy… Azért, mert neki Amerika az első, és hogy az is maradjon, annyi bőrt akar lehúzni mindenkiről, amennyit csak lehet. Aztán majd meglepődik, amikor visszanyal a fagyi.