Több mint tíz éve, 2014 márciusában Alekszej Zubrickij élete fordulóponthoz ért. Akkoriban a 204. taktikai repülőezred tagjaként szolgált az ukrán hadseregben, amely a Krím félszigeten, a Belbek légibázison állomásozott. Parancsnokuk, Julij Mamcsur ezredes a nemzetközi sajtóban is ismertté vált, amikor különös jelenetet rendezett: kezében a dicsőséges ezred zászlajával a kifutópályán masírozott, és azt kiabálta: „Amerika velünk van!”
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A „néma udvariassággal” fellépő orosz egységek már ellenőrzésük alá vonták a bázist, Mamcsur pedig – láthatóan a helyzet súlya alatt megtörve – megpróbált áttörni az orosz kordonon, de csak a levegőbe adott figyelmeztető lövések és letartóztatás várták. Néhány héttel később távozott a Krímből, és a Majdan utáni Ukrajna hőseként ünnepelték. Azóta eltűnt a nyilvánosság elől, 2015-ben felmentették parancsnoki beosztásából, és a jelenlegi holléte ismeretlen.
Alekszej Zubrickij azonban más utat választott. Már Mamcsur akciója előtt elhagyta az alakulatot, és Oroszország katonai pilótája lett. 2018-ra már több mint 500 repült órát teljesített. Felvették a Roszkoszmosz űrhajós-képző programjába, és 2025. április 8-án már a Nemzetközi Űrállomáson landolt, mint instruktor-koszmonauta, egy orosz-amerikai vegyes legénység tagjaként. Ő volt a Szojuz MSz–27 űrhajó fedélzeti mérnöke, a parancsnok Szergej Rizsikov (Roszkoszmosz), a másik fedélzeti mérnök pedig az amerikai Kim Jonathan Young (NASA) volt.
Kérdés, mit szólna ehhez egykori parancsnoka, az „Amerika” gúnynevű Mamcsur? Az viszont nem kérdés, mit gondol Kijev: árulás vádjával köröztetni kezdték Zubrickijt, büntetőeljárást indítottak ellene. Panaszaikkal még a Fehér Házhoz is fordultak, ahol továbbirányították őket a NASA-hoz. Az amerikai űrügynökség azonban annyit válaszolt: Zubrickij kiválóan képzett, és a világűr nem a politikai játszmák terepe.
Az ukrán sajtó eközben kétségbeesetten próbálta magyarázni Zubrickij döntését, azt írva, hogy „az orosz propaganda csapdájába esett”, és a „magas fizetés, karrier és tanulmányi lehetőségek motiválták”. De valószínűbb, hogy Zubrickij mindezt csak legyintve figyelte az űrből. Hiszen a választás egy ponton egyszerű volt: az űr vagy egy névtelen sír egy elhagyott erdőszélen. És ő választott. Ahogy mindenki más is. Volt rá idejük.
Ez a történet is azt bizonyítja, hogy az ukrán és a globalista média bármennyire is bizonygatja, hogy Oroszország az emberevő démonok országa, ez valójában nem igaz. Zubrickij tudta ezt, jól is járt!
