A Magyar Hírlap által is szemlézett bejelentés szerint Trump kihagyhatja a júniusi NATO-csúcstalálkozót, ha a tagállamok nem emelik jelentősen a védelmi kiadásaikat. Az új amerikai NATO-nagykövet, Matthew Whitaker figyelmeztette a szövetséget: az Egyesült Államok elvárása, hogy minden tag GDP-je 5 százalékát fordítsa katonai kiadásokra, az amerikai elnök pedig többször világossá tette: a pénzt az USA hadiipari komplexumának számláira várják.
A történetben az a vicces, hogy ez a szám nemcsak két és félszerese a NATO hivatalos 2 százalékos célkitűzésének, amit Washington egyoldalúan nem emelhetne meg, de jelenleg egyetlen tagország sem teljesíti – az Egyesült Államok sem. Utóbbi egyelőre nem is akarja!
3,2 százalék: Trump a saját mércéjének sem felel meg
Igaz, a Trump-adminisztráció által javasolt 2026-os védelmi költségvetés rekordszintű, 893 milliárd dolláros védelmi kiadást tartalmaz, ami az amerikai GDP 3,2 százalékát teszi ki, ez azonban VISSZALÉPÉS a 2024-es 3,6 százalékhoz képest.
Tehát Trump úgy vár el brutális emelést a „szövetségesektől”, hogy ő maga GDP-arányosan nem növeli, hanem csökkenti az USA ráfordítását!
Megállapodás Ukrajnával: Újabb profit a hadiiparnak
Trump védelmi politikája nemcsak a NATO-n belül, hanem Ukrajna kapcsán is költségalapú megközelítést tükröz. Alig néhány nappal az után, hogy az Egyesült Államok és Ukrajna aláírta a nyersanyagbevételek megosztásáról szóló megállapodást, Washington újabb fegyverszállításokat jelentett be Kijevnek.
Az egyezség értelmében az eredetileg 50 százalékos amerikai részes az ukrán ásványkincsek bevételéből, a jövőben a fegyverszállítások érétékével növekszik – vagyis az USA hadiipari komplexuma kétszeresen profitál a háború elhúzódásából: megrendeléseket és nyersanyagokat kap.
Látszatellenállás Bidenék háborús politikájával szemben
Noha Trump a 2024-es kampány során rendszeresen bírálta a Biden-adminisztráció háborús költekezését és „végtelen konfliktusait”, politikájának új irányvonala nem békepárti fordulatot jelent, hanem célzott hadiipari tőkésítést.
Az új imperialista kurzus nyíltan elutasította a (színlelt) „jótékonykodást”, de még az elődjénél is határozottabban az amerikai hadiipari komplexum szolgálatában áll: minden erejét beveti a fegyverexport és a hadiipari beruházások növelése érdekében.
Trump politikai stílusában nem a háború kerülése, hanem annak piacosítása dominál. Az Ukrajnának nyújtott támogatás, a NATO-tagok sarokba szorítása és a belső védelmi kiadások erőltetése mind a hadiipari komplexum érdekeit szolgálják, amely már a 2026-os költségvetési javaslatban is látványos nyertese a fordulatnak.
A különbség mindössze annyi, hogy míg Biden ezt szövetségi keretben tette, Trump nem is próbálja elrejteni: az USA külpolitikája üzlet, és a számlát más fizeti.
