Miközben családok ezrei élnek gyötrelemben, próbálva kideríteni, mi történt a fronton eltűnt szeretteikkel, sokan kihasználják sebezhetőségüket – e témában írt cikket a Mandiner. Előrebocsátották, már az sem könnyű feladat, hogy átfogó képet kapjunk arról, hányan estek el, tűntek el vagy kerültek fogságba a háborúban. A médiában egymásnak ellentmondó adatok jelennek meg, miközben az állami nyilvántartások is hiányosak. Kijevnek nem érdeke, hogy a valós számok nyilvánosságra kerüljenek.
Emlékeztettek arra, az év elején Artur Dobroszerdov, az ország különleges körülmények között eltűnt személyekkel foglalkozó biztosa közölte, hogy a hivatalos nyilvántartás több mint 71 ezer eltűnt személyt tart számon, és csak 2024-ben nagyjából 30 ezer új eltűntet jelentettek. Ezek a számok civileket és katonákat egyaránt magukban foglalnak.
Közben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az év elején az NBC Newsnak adott interjújában arról beszélt, hogy: „46 ezer halott katonánk van”, hozzátéve: „További tízezrek tűntek el a harcokban vagy estek fogságba. Nem tudjuk biztosan, hogy az eltűntek közül mennyien haltak meg vagy kerültek fogságba. Több tízezerről beszélünk.” Zelenszkij egy későbbi, Piers Morgannek adott interjúban azt állította, hogy 45 100 katona esett el a harcokban. (Csökkent a számuk? – a szerk.)
Volodimir Bojko ukrán újságíró és az ukrán fegyveres erők katonája azonban megkérdőjelezte, hogy az elnök a valós számokat közli-e. Bojko szerint Zelenszkij adatai csak azokra vonatkozhatnak, akiknek a holttestét megtalálták, azonosították és hivatalosan dokumentálták a halálát.
– A halottak többsége – akiknek a holttestét nem sikerült visszaszerezni – hivatalosan eltűntként szerepel – írta. Bojko szerint 63 ezer eltűntet tartanak számon, ám ez az adat is csalóka, mert az eltűnteket csak bizonyos ideig tartják nyilván, majd idővel törlik a nyilvántartásból.
A Mandiner.hu azt írt, hogy a csalók gyorsan kihasználták a káoszt, és folyamatosan keresik a kétségbeesett hozzátartozókat. Az Obozrevatel ukrán portál szerint a szélhámosok főként a közösségi médián keresztül találják meg áldozataikat – a hatóságok szerint leggyakrabban nőket. Miután azonosították a célpontjukat, a csalók információgyűjtésbe kezdenek, hogy részletesen kidolgozott történetet adjanak elő, azt állítva, hogy az áldozat bajtársai vagy barátai.
Legtöbbször azt állítják, hogy kapcsolatokkal rendelkeznek a hadseregben vagy a hírszerző szolgálatoknál, amelyeken keresztül információkat szerezhetnek az eltűntről, sőt, akár a fogságba esett rokon kiszabadításában is közreműködhetnek. Ez persze mind hazugság: az áldozatok rokonai legtöbbször már nem élnek, miközben a csalók – nem kevés pénzért cserébe – azon „dolgoznak”, hogy megtalálják vagy kiszabadítsák őket.
Az egyik legelterjedtebb átverés a „fogolycsere” listákkal kapcsolatos. A szélhámosok jelentős kenőpénzért azt ígérik, hogy felgyorsítják egy adott személy szabadon bocsátását. Állításaikat gyakran hamis vagy hamisított dokumentumokkal támasztják alá. Esetenként akár több százezer hrivnyát (több millió forintot) is kicsalnak a gyanútlan és kétségbeesett emberektől.
Egy másik gyakori forgatókönyv, amikor a csaló orvosnak adja ki magát, azt állítva, hogy az illető hozzátartozója életben van, de megsebesült, és sürgős, drága orvosi beavatkozásra van szüksége. Gyakran előfordul az is, hogy az eltűnt családtagokra hivatkozva kitalált fenyegetésekkel vagy erőszakkal hajtanak be adósságokat.
Sok szélhámos „médiumként” vagy „jósként” mutatkozik be, kihasználva a kétségbeesett hozzátartozókat, akik bármit megtennének, hogy információt szerezzenek szeretteikről. S ha egy szélhámosnak sikerül behálóznia az áldozatot, általában nem elégszik meg egyetlen kifosztással, hanem időről időre visszatér, hogy különféle indokokkal további pénzt követeljen.
A tét amúgy az állam számára is hatalmas, az ukrán törvények szerint ugyanis az eltűnt katonák családjai jogosultak a katonák fizetésére – átlagosan havi 120 ezer hrivnya (1 millió forint). Ennek felét a családtagok kapják kézhez, a másik felét az eltűnt katona egységénél kezelik. Ha kiderül, hogy a katona elesett, a családtagok megkapják az egységnél felhalmozott összeget is. Bár a rendszert a családok pénzügyi támogatására tervezték, melegágyat teremt a visszaéléseknek.
Január végén az ukrán Állami Nyomozó Iroda bejelentette, hogy egy odesszai katonai könyvelő az eltűnt katonák kifizetéseit egy barátja bankszámlájára utalta át. Mivel felettese „elmulasztotta” ellenőrizni a nyilvántartásokat, a könyvelő 2,3 millió hrivnyát (mintegy 19 millió forintot) lopott el. Előfordul, hogy hivatalnokok „adnak tanácsot” az eltűnt katonák családtagjainak. A Strana.ua cikke szerint Podolszk alpolgármestere azt javasolta egy nőnek, akinek fia eltűnt a háborúban, hogy „inkább” nyilváníttassa halottnak a fiát, mert így „milliókat” kaphat.
A Comments.ua által idézett szakértők becslése szerint az elmúlt két évben a csalók 1,5–1,7 milliárd hrivnyát (12–14 milliárd forintot) loptak el gyászoló családoktól. Ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, mivel sok áldozat a szégyen vagy megtorlástól való félelem miatt hallgat. Amíg az ukrajnai háború nem ér véget, az ilyen és ehhez hasonló csalások folytatódni fognak, és tovább zajlik a kétségbeesett ukrán családok kizsákmányolása.
S végül emeljük ki gyorsan, a visszaélések csak azért történhetnek meg, mert az állam trükközik a számokkal, és nem vallja be az elhunytak számát. S azért nem, mert a magas halálozási számmal nem akarják hergelni a lakosságot, illetve nem akarnak kártérítést fizetni az elhunyt katonák hozzátartozóinak. Egyszerűbb nekik azt mondani, hogy eltűntek… Undorító!
