Három év után újra tárgyalóasztalhoz ülhetnek az oroszok és az ukránok Isztambulban. De úgy tűnik, Zelenszkijnek és a bábmestereinek ez nem elég. A szokásos diplomáciai előkészületek helyett rögtön csúcstalálkozót követelnek, ahol a színész-elnök – aki egyébként még mindig nem törölte el a tárgyalást tiltó rendeletét (!) – ripcskodhat egy nagyot…
Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a találkozó nem a békéről, hanem a képernyőidő maximalizálásáról és a narratíváról szól: ha Putyin nem megy el, és nem egyezik bele legalább egy 30 napos tűzszünetbe, akkor jöhetnek az újabb szankciók, meg a kijevi pénzeső.
A cél tehát nem a kompromisszum, hanem egy újabb médiaoffenzíva, amellyel el lehet adni az ukrán és nyugati közvéleménynek, hogy „mi mindent megpróbáltunk”.
És persze nem csak Zelenszkij várja remegve ezt a cirkuszi előadást. Ott áll mögötte a „háborúra hajlandók koalíciója”: London, Párizs, és a keleteurópai Marvel-osztag: a balti szakkör és a polákok. Ha Putyin nemet mond, azt máris az amerikaiak orra alá dörgölhetik, még több pénzt lophatnak el az oroszoktól és vehetnek ki az európai adófizetők zsebéből…
De ez nemcsak a pénzről szól, hanem a háborús pszichózis fenntartásának fontosságáról is, mert amíg mindenki Ukrajnára figyel, és bekajálja az orosz inváziós tervekről szóló propagandát, addig Brüsszel bármit megtehet: tovább faraghatja lefelé a tagállamok jogait, míg végül nem marad más, csak egy formátlan szörnyeteg, az EU Zrt.
És Trump? Nos, az ő szerepe ebben az egészben eléggé zavarbaejtő. Egyrészt ultimátumot adott Putyinnak, hogy jelenjen meg Isztambulban, különben ő sem jön, ellenben a szankciók „indulnak” Moszkvába, a katonai segélyek pedig Kijevbe.
Talán tényleg azt hiszi – elég naivan –, hogy ha összeülteti Putyin Zelenszkijjel, majd megtörik a jég, és ő lehet a béketeremtő, aki az újjáépítés örve alatt elkezdheti Ukrajna kifosztását a nemrég aláírt amerikai-ukrán nyersanyagmegállapodás alapján. Aranyláz „Jukrainában”! – kezdettől fogva ez a háború egyik mozgatórúgója Washingtonban.
De Trumpnak végső soron az is megfelel, ha nem lesz béke. A nyersanyag-deal ugyanis úgy van megkötve, hogy minél tovább tart a háború, annál nagyobb részt kap Amerika az ukrán erőforrásokból. Így csak egy dologra kell ügyelnie: hogy Oroszország ne nyerjen.
Egyvalami biztos: így nem lehet békét teremteni. A diplomácia nem show-műsor, és nem is vetélkedő, ahol az nyer, aki nagyobbat mond. Ráadásul Moszkva nem mondhat le a keleti négy megyéről, sem a zaporizsjai atomerőműről.
Az isztambuli cirkuszba tehát a békét nem hívták meg. Hogy Putyin ennek ellenére elmegy-e, azt meg majd meglátjuk.
