Június 1-jén Oroszország a háború kezdete óta a legnagyobb szabású dróntámadást hajtotta végre Ukrajna ellen: összesen 472 drónt indítottak, amelyek közül az ukrán légvédelem 385-öt sikeresen megsemmisített – erről számolt be mások mellett a Korkep.sk. A fennmaradó eszközök azonban becsapódtak, többek között a frontvonalhoz közeli 239-es számú kiképzőközpontba is, ahol legalább 12 ukrán katona vesztette életét, további több mint 60 pedig megsebesült.
A tragédia közvetlen következményeként Mihajlo Drapatij, az ukrán szárazföldi haderők parancsnoka benyújtotta lemondását. Döntését saját felelősségvállalásával indokolta: „Ez tudatos lépés, amelyet a 239-es kiképzőtér tragédiájáért érzett személyes felelősségérzetem diktált.”
Drapatyj szerint a parancsnokok feladata nem csupán parancsok kiadása, hanem azok betartatásának biztosítása is. Úgy érzi, ebben most kudarcot vallott.
– Nem győztem meg eléggé, nem változtattam meg a hozzáállást, nem húztam meg a határokat. Ez az én felelősségem – írta Facebook-bejegyzésében. Hozzátette: „Az a hadsereg él túl, ahol a parancsnokok felelősséget vállalnak embereik életéért. Az a hadsereg viszont belülről hal meg, ahol senki nem felel a veszteségekért.”
A támadás idején a hivatalos közlés szerint nem zajlott tömeges rendezvény a gyakorlótéren, ennek ellenére a sérültek többsége fiatal baka volt, akik épp kiképzésen vettek részt, és többnyire fedezékben tartózkodtak. Drapatij kivizsgálást kezdeményezett a történtek pontos körülményei kapcsán, beleértve a fedezékek állapotát és a riasztási rendszerek működését. Leszögezte: Ukrajna nem győzheti le az orosz agressziót, ha nem épít olyan hadsereget, ahol „a becsület nem csupán szó, hanem cselekedet, és a felelősség nem büntetés, hanem a bizalom alapja”.
Azt kell, hogy mondjam, amit Drapatij tett, az előtt le a kalappal. Már akkor, ha a lépése őszinte, és tényleg a felelősségvállalás motiválta. Én azonban úgy gondolom, hogy ez a felelősségvállalás szöveg inkább ürügy, mintsem valós ok. Drapatij minden bizonnyal érzi, hogy amit a kijevi vezetés kér, és ami a harctéren elérhető, köszönőviszonyban sincs egymással.
Az oroszok ugyanis lassan, de biztosan mennek előre, és az ukránok csak lassítani tudják őket. Kijev elvárná a helytállást, de ehhez sem elég embert, sem elég fegyvert, sem elég lőszert nem biztosítanak. Hozzá kell tenni: nem tudnak. Na, ezért kellene ezt a háborút gyorsan befejezni, és békét kellene kötni!
