Orosz források szerint Ukrajna az utolsó pillanatban elállt attól a megállapodástól, amely alapján több mint hatezer elesett ukrán katona holttestét kapta volna vissza, valamint sor került volna a hadifoglyok tömeges cseréjére is.
A Kommerszant beszámolója szerint az orosz elnöki tanácsadó, Vlagyimir Medinszkij arról tájékoztatott, hogy 1212 holttestet szállítottak hűtőkamionokban a kijelölt határzónába, és át akartak adni egy 640 nevet tartalmazó hadifogolylistát is. A halottak teljes száma – az orosz állítás szerint – meghaladja a 6000-et.
A testek átadása és a hadifogolycsere az isztambuli tárgyalássorozat egyik eredménye lett volna, és június 7–9. kellene lebonyolítani, de az orosz fél szerint az ukrán delegáció végül nem jelent meg, és a cserét határozatlan időre elhalasztották.
Az ukrán fél másképp látja az eseményeket. Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács egyik illetékese, Andrij Kovalenko szerint Moszkva „piszkos játékokat játszik” és politikai nyomásgyakorlásra használja az emberi maradványokat: ezzel próbálja lejáratni Ukrajnát a nemzetközi közvélemény előtt.
De miről is van szó valójában?
A 6000 holttest nem pusztán egy kegyeleti vagy diplomáciai kérdés. Ez a szám ugyanis feltűnően magas – és kellemetlen kontrasztot alkot a hivatalos ukrán veszteségstatisztikával.
Volodimir Zelenszkij 2025 februárjában azt nyilatkozta, hogy 2022 februárja óta – vagyis a háború három éve alatt – összesen 45 100 ukrán katona esett el. Ez azt jelenti, hogy:
- évi átlagban kb. 15 000 halottal számoltak,
- havonta kb. 1250 fővel.
Ehhez képest a most előkerült 6000 test azt jelentené, hogy alig négy hónappal az elnöki bejelentés után az addigi teljes veszteség közel 13 százalékát újra fel kellene vezetni a statisztikába. És ha ezek az elesettek valóban az utóbbi hónapok során haltak meg – amit a hűtőkocsis szállítás valószínűsíthet –, akkor drasztikus növekedésről van szó.
Hogy ez mit jelent számokban?
A 6000 fő / 4 hónap = 1500 fő havonta. De valószínűbb, hogy a maradványok „frissebbek”, egy-kéthónaposak, és nyilvánvalóan az oroszok nem szedték össze valamennyi áldozat holttestét. Tehát 3-4-5 ezer fős veszteséggel is számolhatunk havonta.
És ez még nem minden.
A legnagyobb kérdés nem is a veszteségi arány, hanem az, hogy ezek az emberek eddig milyen státuszban szerepeltek a nyilvántartásokban. Ha eddig „eltűntként” voltak nyilvántartva, akkor nem jár(t) utánuk teljes állami kártérítés a hozzátartozóknak – csak korlátozott segély.
Ha most hivatalosan is elesetté nyilvánítanák őket, az kártérítési lavinát indíthat el az ukrán állammal szemben, különösen, ha a hozzátartozók bizonyítani tudják, hogy hosszú ideig téves információval nyugtatták őket. Ez nemcsak költségvetési, hanem politikai válságot is szülhet.
A 6000 holttest tehát nemcsak egy tragikus szám, hanem egy zárvány, amely hirtelen felfedi a háborús valóság egy régóta eltakart rétegét. Kérdés, hogy a politikai vezetés – bármelyik oldalon – hogyan fogja elmesélni ezt a történetet a közvéleménynek. És még nagyobb kérdés, hogy a közvélemény elhiszi-e majd.
