Egyre többen kongatják a vészharangot Iránban az országot fenyegető demográfiai válság miatt – erről írt az Index. A probléma súlyát jelzi, hogy az iráni egészségügyi miniszter-helyettes, Alireza Raiszi 2024 novemberében Irán létét veszélyeztető fenyegetésként jellemezte a demográfiai adatok hosszú távú következményeit:
„Ha a jelenlegi demográfiai tendencia folytatódik, száz év múlva Irán már nem létezik. Ez egy olyan kérdés, amit nagyon komolyan kell vennünk.” A politikus arra is figyelmeztetett, hogy 2101-re Irán jelenlegi, 87 milliós népessége akár a felére is visszaeshet, miközben a népesség fele időskorú lesz.
Milyen tényezők állnak a demográfiai válság mögött? – tette fel a témában a kérdést az Index. Mint kiemelték, a demográfiai válság számos, egymással szorosan összefüggő tényezőre vezethető vissza. A házasságkötések száma például az elmúlt években jelentősen csökkent, 2010 és 2023 között 46 százalékos visszaesés volt tapasztalható. A csökkenés a gazdasági nehézségek mellett a nyugati életszemlélet elterjedésével és ennek nyomában a házasság intézményével kapcsolatos társadalmi gondolkodás megváltozásával is kapcsolatba hozható.
A hivatalos statisztikák szerint a házasságkötés ideje is egyre jobban kitolódik. A férfiak átlagosan 28 évesen, a nők pedig közel 24 évesen házasodnak, de a nagyvárosokban élők ezt még inkább halasztják. A Teheránban élő nők jellemzően elérik a 30. életévüket, mire férjhez mennek. Mindez a gyermekvállalásra és a termékenységi ráta alakulására is jelentős hatással van, hiszen csökkenti a további gyermekvállalás lehetőségét.
Az egyre kevesebb házasságkötés növekvő arányban végződik válással. A hivatalos iráni adatok szerint a 2023-ban kötött házasságok 40 százaléka ért véget válással. A 31 tartomány között azonban jelentős eltérések vannak: a hagyománytisztelő régiókban jellemzően alacsonyabb a válási ráta, például az ország délkeleti részén található Szisztán és Beludzsisztánban mindössze 10 százalék körüli. Az 1980-as években még ez az érték volt Irán egész területén a meghatározó.
A gazdasági helyzet kedvezőtlenül hat az említett tényezőkre. A tavalyi adatok szerint minden harmadik iráni a szegénységi küszöb alatt él, az inflációs és munkanélküliségi ráta pedig továbbra is magas. Mindezek jelentősen gátolják a családalapítási szándékokat. A csökkenő tendencia alól a termékenységi ráta sem volt kivétel az elmúlt évtizedekben. Míg az 1970-es években az értéke 7 volt, 1984-re 4,21, 2021-re 1,23, 2023-ra pedig rekordalacsony, mindössze 0,6-os értéket ért el. A gyors csökkenésben jelentős szerepe volt az 1980-as évektől alkalmazott családtervezési politikának.
Ali Hámenei, az ország legfőbb vallási és politikai vezetője már hosszú évek óta hangsúlyozza, hogy át kell alakítani a családtervezési politikát. 2014 óta következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a jelenlegi, mintegy 90 milliós lakosságot 2050-ig 150 millió főre kell növelni. Erre azért van szükség, mert Irán hosszú távú politikai, gazdasági és regionális pozícióját veszélyezteti, hogy demográfiai növekedése elmarad a térségi országaihoz képest.
Hasonló következtetések vonhatók le Alireza Raiszi 2024 novemberében elmondott beszédéből is. Az egészségügyi miniszter-helyettes rámutatott: míg Irán népessége 42 millió főre csökkenhet, addig lesz olyan szomszédos ország, ahol várhatóan 550, illetve 350 millió ember fog élni 2101-re.
Hát, ehhez egyetlen dolgot fűznék hozzá: nem gondoltam volna, hogy Iránban is ilyen komoly problémát jelent a születések számának csökkenése. S ha mégis demográfiai katasztrófáról beszélnek Iránban, akkor mi lesz a nyugati országokkal?!
