Miközben a világsajtó egy része még mindig azon pörög, hogy Irán veszélyt jelent a világra, mert nem mondott le az urándúsításról, aki egy kicsit is ismeri a közel-keleti erőviszonyokat, pontosan tudja: amit Izrael most művel, annak kevés köze van a nukleáris programhoz. Persze, a propaganda működik. De a tény az, hogy a hadművelet valódi célja egy rendszerváltás, és Nyugat-barát kormány telepítése Teheránba.
Az „Oroszlán népe” fedőnevű izraeli akció nem egyszerű megelőző csapás volt egy veszélyes fegyverprogram ellen. Hanem szándékos eszkalációs lépés, amelynek célja az, hogy Iránt reagálásra kényszerítse, majd azt a „nemzetközi közösség” előtt felmutatva az Egyesült Államokat is bevonja a háborúba. A cinizmus teljes: egy kis állam, amely a térség legerősebb haderejével bír, előre tudja, hogy egyedül nem győzhet. Ezért provokál. Ezért vág bele egy „korlátozott csapássorozatba”…
És az Egyesült Államok? Tudott róla. Sőt, minden jel arra utal, hogy hallgatólagosan támogatta is a támadást. Aztán persze, mikor robbantak az első bombák Teherán környékén, előkerült a „békepárti” Trump, aki nyilatkozatban igyekezett elhárítani a felelősséget: „Irán ne válaszoljon amerikai érdekek ellen” – mondta.
Ugyanakkor nyomást gyakorol, mert az erőszak az egyetlen dolog, a fiatal lányokon kívül, ami izgalomba hozza. Most azzal zsarolja Iránt, hogy ha nem mond le teljesen az atomprogramjáról, „sokkal durvább dolgok történhetnek”. Ezt persze Trump megegyezésnek nevezi. Valójában azonban ultimátum. Egyfajta maffialogika: szépen kérlek, add fel, különben elpusztítalak.
A kérdés csak az: beszállna-e az USA egy olyan háborúba Izrael oldalán, mint amilyen az iraki volt? Ahol nem „sebészeti csapásokról” van szó, hanem hétköznapi halálról, félig megégett katonákról, csonkolt civilekről. Amerikai katonák ezrei haltak meg Irakban, és aligha van olyan washingtoni döntéshozó, aki őszintén vállalná, hogy ugyanez megismétlődjön Iránban.
De a helyzet már most is súlyos. Irán nem fogja tétlenül nézni a vezetői, tudósai és lakosai elleni támadást. Ráadásul a kép, ami a világból visszanéz ránk, rendkívül tanulságos: a globális Dél és az arab világ ismét kiállt a béke és az igazságosság mellett, miközben a nyugati világ nagy része csendben figyel, vagy egyenesen tapsol a vérontás láttán.
Fontos hangsúlyozni: nem az izraeli nép a hibás. Hanem az a fanatikus klikk, amely túszul ejtette az államot, és eszközként használja fel saját gazdagodására és politikai túlélésének szavatolására. De nem tart ez örökké. Netanjahu egyszer megbukik. Talán nem most, de eljön az idő, amikor a saját népe fogja letartóztatni és börtönbe zárni.
Kár, hogy addig még nagyon sok embernek kell meghalnia. Zsidóknak, araboknak, perzsáknak – és másoknak. Az igazsághoz gyakran rögös út vezet, de egyszer elérkezik.
