Amióta Izrael elindította Irán ellen az első csapását pénteken hajnalban, sokszor nyúltam a klaviatúráért, de aztán mindig megtorpantam, mert attól féltem, elragadnak az érzelmek, és olyanokat írok, amiket később megbánok. (Szerencsére az egyik kollégám nagyon higgadtan és tárgyilagosan már több cikkben is megosztotta véleményét a témában. Hálás vagyok neki ezért!) Hogy mit írtam volna a cikkbe? Hát, azt latolgathattam volna, hogy a támadás után sújtják-e bármiféle szankciókkal majd Izraelt?
Elemezgethettem volna, hogy kik és mennyire aggódnak majd az elhunyt és megsérült iráni civilek miatt? S fejtegethettem volna azt is, hogy felháborodik-e majd a világ az Irán – egy szuverén állam – elleni támadás miatt? Nem bogozgattam végül e témát, de hála a kollégánknak, nem maradtatok a közel-keleti válság kapcsán olvasnivaló nélkül.
Most, ebben a cikkben is csak érintem a témát, csupán súrolom a lényeget, annak egy egész kis szeletét emelem ki. Az jutott eszembe, hogy milyen érdekes az élet, és micsoda párhuzamokról gondoskodik. Itt van mindjárt az orosz-ukrán háború, amiről már rengeteget írtunk, de egy dolgot nem nagyon emeltünk ki.
2024. május 20-án ugyanis lejárt Volodimir Zelenszkij elnöki mandátuma Ukrajnában, tehát normál körülmények között attól a naptól kezdve vagy új ciklusának kellett volna kezdődnie – ha újraválasztják –, vagy át kellet volna adnia valaki másnak a bársonyszéket. Ukrajnában azonban a háború miatt nem tartottak választást, ami talán érthető is. Kicsit az az ember érzése, mintha Zelenszkij emiatt sem törekedne a békére…
Mellesleg itt jegyzem meg, Zelenszkij már a háború kitörésekor sem volt különösebben népszerű, többek között azért, mert nem igazán tartotta be a 2019-es választási ígéreteit. Erről a témáról külön cikket lehetne írni, de legyen itt elég annyi: a legfontosabb beváltatlan ígéretei a kelet-ukrajnai polgárháborúról szóltak.
Megfogadta, hogy mindent megtesz az oroszajkú lakosság megbékítése, a nemzetiségi jogok megerősítése érdekében. Ehhez képest 2022 februárjában elindult az oroszok különleges katonai művelete, és azóta is tart a háború… Többek között talán amiatt is, mert Zelenszkij – minden bizonnyal szándékosan – irreális elvárásokat támaszt az oroszokkal szemben. A háború pedig folytatódik, és amíg ez így van, Zelenszkij – lejárt mandátumú elnökként – továbbra is Ukrajna élén áll.
Nem a színészelnök az egyetlen, akit a háború tart a bársonyszékben, minden bizonnyal Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is valamelyest hasonló cipőben jár, mint Zelenszkij. Az izraeli kormányfőt 2022 novemberében választották meg, de idővel lejtmenetbe került a népszerűsége, majd a mutatók 2023 októbere után zuhanni kezdtek.
Október 7-én Izrael történelmének legkatasztrofálisabb támadását szenvedte el, amikor rengeteg Hamász-fegyveres tört át a határon a Gázai övezetből. Körülbelül 1200 embert megöltek, és 251-et pedig túszként visszavittek Gázába. Netanjahu válaszul háborút indított a Hamász megsemmisítésére, amely tulajdonképpen még mindig tart. Nagy kérdés, hogy ha Netanjahu nem indít háborút, akkor vajon ő lenne még Izrael miniszterelnöke?
Itt jegyezném meg, hogy – legalábbis látszatra – a napokban is inogott Netanjahu kormányfői széke. A Yair Lapid vezette Yesh Atid ellenzéki párt ugyanis bizalmatlansági indítványt terjesztett be a Benjamin Netanjahu vezette kormány ellen. Fontos, hogy Netanjahu szekuláris jobboldali és ultraortodox pártokból álló koalíciót vezet.
Ebben az összefogásban az ultraortodox férfiak mentessége a kötelező sorkatonaság alól komoly, tartós feszültségforrás, a szekuláris pártok ugyanis a mentesítést, az ultraortodoxok pedig a szolgálatra kötelezést tartják teljességgel elfogadhatatlannak. Ez a konfliktus hívta életre a bizalmatlansági indítványt is, ami ugyanakkor elbukott, így eldőlt: nem lesz előrehozott választás Izraelben. A csütörtökre virradó éjszaka tartott szavazáson a jelen lévő képviselők közül 61 elutasította, és csupán 53 támogatta a kormány ellen benyújtott ellenzéki indítványt. Netanjahu csütörtökre virradóra „levegőhöz jutott”, másnap hajnalban pedig megindult a megelőző csapás Irán ellen…
Netanjahu ismét előre menekülhetett. Kérdés, ez a háború megerősíti, vagy meggyengíti a veterán politikus népszerűségét!
