Egy „sikeres” csapás
Június 22-ére virradó éjjel az amerikai hadsereg nagy erejű légi csapást mért Irán három kulcsfontosságú nukleáris létesítményére: Fordóra, Natanzra és Iszfahánra. Donald Trump bejelentése szerint a csapás precíz volt és sikeres. A valóság azonban ennél bonyolultabb.
Fordó támadása látványos robbanásokat hozott, de a létesítményt nem sikerült megsemmisíteni. Az amerikai bunkerromboló bombák nem érték el a mélyen fekvő fő objektumokat. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nem jelezett sugárzásemelkedést.
Hazugságra alapozott háború
Az amerikai titkosszolgálatok 2025 júniusáig egybehangzóan állították: Iránnak nincs atomfegyvere, és nem is fejleszt olyat. Ugyanezt erősítette meg a NAÜ, többször is. Ehhez képest a csapás előtti napon az amerikai hírszerzés hirtelen véleményt váltott: immár fenyegetésről beszéltek. A fordulat hátterében nem titkosszolgálati felfedezés, hanem politikai akarat áll.
Diplomáciának álcázott ultimátum
Irán hajlandó lett volna nemzetközi garanciákkal megerősítve kijelenteni, hogy atomenergiáját kizárólag békés célokra használja. Ez nem volt elég Trumpnak. Az amerikai elnök azt követelte: Irán teljes egészében mondjon le atomprogramjáról – a polgáriról is. Ez nem tárgyalás, hanem ultimátum.
A nemzetközi jog sárba tiprása
A jelenlegi események nem védekezésből fakadnak. Az USA nem volt támadás áldozata. Ez nem megelőző csapás, hanem egyoldalú, provokálatlan agresszió. Az izraeliek polgári célpontokat, lakóházakat, sőt az állami televízió épületét is bombázták. Az USA pedig a nukleáris létesítmények ellen indított csapásával egy atomkatasztrófát kockáztatott.
Kettős mérce mesterfokon
A nemzetközi rend alapelveinek ilyen szintű megsértéséért másokat rendszerint elítélnek, elszigetelnek, szankcionálnak. Most azonban csend van. Se az EU, se az ENSZ nem lépett fel érdemben. (Utóbbi mentségére legyen mondva, hogy a világ legnagyobb agresszora vétójoggal rendelkező tagja, így persze hogy tehetetlen) A világ „demokratikus” része hallgat, amikor a birodalom és az amerikai adminisztrációt dróton rángató cionista rezsim bombáz.
Trump: az aszott mandarin és a széthulló világrend
De van ebben bármi, ami meglepő? Nincs!
Donald Trump a választási kampányában azt ígérte az amerikai munkásosztálynak, hogy nem avatkozik be felesleges háborúkba, és az USA-ra koncentrál majd. Ehelyett globális zűrzavart okozott. A kereskedelmi háborújával inflációt hozott az USA-nak. A „One Big Beautiful Act” adócsomagjával a leggazdagabbakat támogatta, miközben az egészségügyet és a szociális rászorultság alapján járó juttatásokat megkurtította.
Kínával szemben hozott szankciói paradox módon erősítik Pekinget. Az amerikai techóriások piacokat vesztenek, a chipgyártás globálisan átalakul. Trump az oroszokkal szemben is úgy viselkedett, mintha a világ ura lenne – nem is ért el semmit. Rezzenéstelen arccal tűri a gázai népírtást, és a legjobb ötlete az volt, hogy telepítsék ki a palesztinokat a környező országba, vagy Afrikába, a földjükön pedig építsenek luxus szállodákat…
Most pedig Netanjahu, aki épp annyira ellensége saját népének, mint az egész emberiségnek, füttyent, Trump pedig ugrik, és küldi a bombázókat…
Ez Amerika. Szűrő nélkül.
Donald Trump az Egyesült Államok igazi arca. Nem torzítás, hanem tömörítés. Egy vén, aszott mandarin, aki hazugságokból épít romboló háborút. Egy birodalom, amely régen elveszítette erkölcsi tekintélyét, most pedig a józan eszét is.
Aki a kegyét keresik, ugyanolyan romlottak, mint ő maga. Ceterum censeo Imperium Americanum esse delendam!
