Mark Rutte, a NATO főtitkára szerint Kína, ha megtámadná Tajvant, szólna Oroszországnak, hogy az közben nyisson frontot Európában, ezzel elterelve a szövetségesek figyelmét a csendes-óceáni konfliktusról. A New York Times-nak nyilatkozva azzal riogatott, hogy „kettős invázió” készül, ezért mindenkinek fegyverkeznie kell.
Ez a forgatókönyv viszont katonai és geopolitikai szempontból is nevetséges. Rutte nem elemző, hanem ügynök: Washington és a fegyverlobbi érdekeit képviselő sales-es, aki házaló módjára járja a nyugati fővárosokat, és a globális háború fenyegetésével akarja rávenni a tagállamokat a katonai kiadások fokozására. Azt is mondhatnánk, hogy a NATO tulajdonképpen egy piramisjáték.
Kína nem akar totális háborút Európában
Kezdjük azzal, hogy a régió, amelyre Rutte utal, nem NATO-terület, Tajvan pedig nem NATO-tag, és egyik tagállam sem ismeri el hivatalosan független országként. Egy kínai támadás esetén tehát nem aktiválható az ötödik cikkely.
Ráadásul Kínának nincs semmilyen közvetlen haszna abból, ha Európa lángba borul. Sőt:
- egy európai háború lekötné Oroszország figyelmét és erőforrásait, ami nem segítené Kínát;
- a NATO amúgy sem tudna közvetlenül Tajvan segítségére sietni hiszen nem határos Kínával, így a szárazföldi erők bevetése Európában nem változtat az ázsiai erőviszonyokon;
- Pekinget csak a levegőből és a tengerről lehetne fenyegetni, és ezért szüksége lehet orosz eszközökre, de ezek elérhetetlenné válnának a számára, ha Moszkva háborúba keveredne a nyugati szövetségesekkel.
Kína tehát nem azt szeretné, ha Oroszország érte háborúzna, hanem azt, hogy csendes szövetségesként biztos hátvéd legyen.
A tajvani invázió: blokád, nem D-nap
A Tajvan elleni támadás legvalószínűbb forgatókönyve nem egy teljes körű partraszállás, hanem egy átfogó tengeri és légi blokád. Ennek sémája egyszerű:
- Kína lezárja a Tajvani-szorost, körbeveszi a szigetet;
- Tajpejt nem lehet légihídon keresztül ellátni, hiszen a berlinihez képest ott lényegesen nagyobbak a távolságok és az ellátandó lakosság;
- a nyugati flotta nem tud olyan gyorsan felvonulni, hogy megakadályozza a blokádot, az áttörése pedig…
Nos, Kínának mindössze ennyit kell mondania: bármilyen kísérlet a blokád megtörésére atomháborús válaszhoz vezet. Ez egy klasszikus chicken game: ki rántja el előbb a kormányt? Ha az USA tényleg megkísérelné, az világháborúhoz vezetne. Ezért valószínűbb, hogy lenyelik a békát.
Oroszország nem fog támadni
Az orosz vezetésnek sem szentimentális, sem racionális oka nincs abban, hogy megtámadja a NATO-t:
- Ukrajna különleges pozíciót foglal el Moszkva történelmi és biztonsági szemléletében;
- Lengyelország, Románia, a balti államok nem hordoznak semmilyen mitikus vagy katonai vonzerőt;
- egy NATO-elleni támadás gyors és teljes vereséghez vezetne, ha Kína nem segítene.
Kína viszont nem fog segíteni egy olyan háborúban, amit ő nem akart. Különösen, ha Tajvant akarja. Sőt, Pekingnek szüksége van az orosz erőforrásokra az inváziójához. Nem engedheti meg, hogy Moszkva elégesse őket egy Suwałki-folyosóért folytatott ütközetben.
Valóban fontos: Oroszország ne veszítsen
Ebben viszont Ruttenek igaza van, csak az indok nem katonai. Kínának kulcsérdeke, hogy:
- a Nyugat legyőzhetetlenségének mítosza megdőljön;
- Oroszország mint alternatív erő fennmaradjon;
- a globális Dél azt érezze, hogy a Moszkva-Peking-tengellyel a befutóra fogadott.
Ez egyfajta szimbolikus védőháború. Ha Oroszország nyer, vagy legalább nem veszít, az megerősíti az érzetet, hogy a Nyugat valóban hanyatlik van. Ez fontos narratív eszköz Kína külső kapcsolatrendszerében.
Rutte egy MLM-ügynök
Ezért vázol fel a NATO főtitkára ilyen háborús forgatókönyveket. Nem a realitás érdekli, hanem:
- a fegyverkezési kiadások növelése;
- a tagállamok politikai és pénzügyi mozgósítása;
- az amerikai szövetségi struktúra fenntartása.
A NATO ma nem egy kollektív védelmi szervezet, hanem egy transzatlanti MLM rendszer. Vannak tagjai, van hierarchiája, vannak bemeneti követelmények, és az élén egy ügynök áll, aki meggyőzö, hogy élet-halál kérdés a legújabb Patriot-csomag megvásárlása.
Trump stratégiája: nem háborúzni, hanem kifacsarni
Donald Trump nem akar háborút Kínával, hanem az erőegyensúly helyett egy „Reagan-revival” stratégiát visz:
- a Szovjetunió az 1980-as években a fegyverkezési versenybe bukott bele;
- Trump nem egy nagy újító, ezt a régi receptet akarja alkalmazni Kínával és Oroszországgal szemben;
- a NATO-t viszont görcsösnek, lassúnak és korlátozónak tartja – neki nem szövetségek, hanem vazallusok kellenek.
Az ő szemében a NATO multilaterális lomha szervezet, ahol egyeztetni és alkudozni kell. Ezt nem szereti. Neki olyan partnerek kellenek, aki gombnyomásra mozgathatóak, és önként felajánlják a saját erőforrásaikat az USA-nak. Ezért pszichológiai nyomást gyakorol, fenyeget, zsarol, ami működik is, mivel az EU évek óta pszichológiai függőségben él. Egy Stockholm-szindrómás partner lett, aki már nem is tudja elképzelni a világot az USA védelmi ölelése nélkül. Akkor sem, ha ez az ölelés fullasztó.
Tajvan: a világ végig fogja nézni
Ha Kína megtámadja Tajvant, a legvalószínűbb forgatókönyv:
- blokád;
- taktikai atomháborúsi fenyegetés;
- nemzetközi kivárás, teketóriázás.
A berlini légihíd ma megismételhetetlen, a tajvaniak valószínűleg magukra maradnak. A NATO nem fog mozdulni. Nincs rá oka, nem lenne meg hozzá az egység. Az USA megpróbálna összehozni egy alkalmi koalíciót, de végül választania kell majd a világháború és a visszavonulás között. És az utóbbit fogja választani.
Lesznek persze elítélő nyilatkozatok, és jelképes szankciók is, de Kína annyi ország kulcsfontosságú kereskedelmi partnere, és annyi stratégiai nyersanyag fölött diszponál, hogy a leválás, elszigetelés sokkal jobban fájna a Nyugatnak, mint amennyire az orosz szankciók fájtak. Latin-Amerika, Afrika és Ázsia pedig továbbra is vígan üzletelne Pekinggel, és élvezné a diszkontárakat.
Ez nem cinizmus. Ez realitás. A világpolitika nem hőseposz, hanem hideg kalkuláció.
Fegyverkezési verseny: paradoxon is lehet
A paradoxon pedig ez: az USA épp azzal, hogy fokozza a fegyverkezést, siettetheti a tajvani inváziót. Pekingből nézve ugyanis ez a játék nem tartható a végtelenségig. Ha várnak, a Nyugat megerősödik. Ha lépnek, ők diktálják a feltételeket.
Valójában nem a harmadik világháború felé tartunk, de a Nyugat ezzel a politikával mégis a vesztébe rohan. Nem lesz itt nukleáris apokalipszis. Az oroszok és a kínaiak tanultak a történelemből, pontosan tudják, mire megy ki a játék. Viszont ha Trump és a NATO tovább akarja játszani ezt, akkor abból csak Tajvan elfoglalásával törhetnek ki. Ördögi egy kör, nem igaz? És ezért ilyen ideges mindenki a Nyugaton.
