Izrael a napokban komoly csapássorozatot mért Szíriára, konkrétan Damaszkusz kormányzati épületeire és a déli Szuvejda tartományra. A légicsapásokban legalább nyolc ember vesztette életét, köztük katonák és civilek is, 34-en megsérültek. Az izraeli kormány közlése szerint a célpontok között a szír hadsereg egységei és iszlamista milíciák voltak, akik a drúz kisebbség elleni támadásokat hajtanak végre.
Hogy ez mennyire hihető? Eléggé. Az iszlamisták kedvenc időtöltése ugyanis történetileg is a vallási–etnikai alapú népirtás, különösen ha drúzokról, alevitákról vagy keresztényekről van szó.
De persze ne gondolja senki, hogy az izraeliek önzetlenül léptek közbe. Ahogy a Golán-fennsíkot 1981-ben „biztonsági zónává” nyilvánították és aztán lenyelték – ugyanazzal az indokkal –, most egyes elemzők szerint Szuwejda és a környező térség hosszú távú megszállása a cél. És ez legalább annyira hihető, mint az, hogy a Szíriát jelenleg uraló progresszív dzsihadistákból nem lett üdvhadsereg.
És akkor beszéljünk egy kicsit a Nyugat gerincéről, amit mostanában hajlékonyabb, mint a gumiemberé az X-aktákban.
Donald Trump összebratyizott az iszlamisták főnökével, és feloldotta az összes szankciót, ami Szíriát és a Hajat Tahrir al-Sam nevet viselő szervezet sújtotta. Abu Mohammed al-Dzsoláni nemrég még az FBI körözési listáján szerepelt, most pedig a nyugati sajtó készít vele interjúkat, mint „Szíria megmentőjével”.
Az Európai Unió is jóban lett a dzsihadistákkal, akikkel szemben semmiféle emberi jogi vagy jogállamisági elvárásuk nem volt, csak az, hogy rúgják ki az országból az oroszokat és az irániakat. Ezek után talán nem is meglepő, hogy nem fogták vissza magukat.
A másik oldalról nézve viszont mégiscsak arról van szó, hogy Izrael egy szuverén államot bombáz, amelynek egy részét megszállva tartja, egy másikat pedig minden valószínűség szerint meg akarja szállni.
És mit mond erre Kaja Kallas, az Európai Bizottság külügyi főképviselője? Hogy sem ezért, sem a gázai háború miatt nem terveznek szankciókat kivetni Izraelre, mert „nyitva akarják hagyni a diplomáciai csatornákat”, a fő céljuk pedig a konfliktusok lezárása, és nem valakinek vagy valakiknek a megbüntetése.
Nehéz eldönteni, mi a sajnálatosabb: az, hogy ez nem jutott eszükbe az oroszok kapcsán, vagy az, hogy ehhez a véleményükhöz akkor is ragaszkodnak, miután másnap Izrael lebombázta a Gázai övezet egyetlen katolikus templomát.
És aztán ezek beszélnek egyenlő bánásmódról, meg egyáltalán „alapértékekről”…
