Európából már ismerős lehet, hogy egyes ellenzéki politikusok Brüsszelbe és Strasbourgba járnak „feljelenteni” a szuverenista kormányokat, miközben maga az Európai Bizottság szankciókkal, forrásmegvonással, és a nemzetközi partnerein keresztül pedig reputációs zsarolással igyekszik megroppantani a patrióta erőket.
Ugyanez történik most Brazíliában. Trump 50 százalékos büntetővám kivetésével fenyeget, válaszul arra, hogy Lula elnök kormánya támogatja a BRICS együttműködést, és nem hajlandó elhatárolódni Kínától, Oroszországtól és Indiától.
A történet azonban itt még érdekesebbé válik: az amerikai szankciók mögött brazil politikusok állnak, akik Eduardo Bolsonaro volt képviselő, Jair Bolsonaro fiával az élen Washingtonban utaztak, és azért lobbiztak a Fehér Háznál, hogy elérjék a szankciók kivetését. Ettől a Lula-kormány megbuktatását, valamint a puccskísérlete miatt eljárás alatt álló volt elnök szabadlábra helyezését remélik.
Közben Jair Bolsonaro is megszólalt, jelezve, hogy az USA csak tőle várhatja a washingtoni agenda maradéktalan végrehajtását.
A helyzet tehát egyértelmű: a hazafias színben tetszelgők bolsonaristák valójában nem patrióták, hanem atlantista kliensek, aki nem a nemzeti szuverenitást, hanem az USA érdekeit képviselik – akár a saját hazájukéval szemben is.
Viszont a Lula-kormány felvette a kesztyűt a nemzeti szuverenitás védelmében – és nemcsak a hagyományosan antiimperialista mozgalmak, hanem a gazdasági elit és a magántulajdonú média jelentős része is támogatja ebben. Az amerikai–brazil viszonyban ez olyan helyzetet teremtett, amelyben a korábbi Trump-szimpatizánsok egy része és a patrióta konzervatívok is Lula oldalára álltak, legalábbis az ország függetlensége melletti kiállás erejéig.
A bolsonaristák terve tehát fordítva sült el: ahelyett, hogy bomlasztotta volna a Lula körüli politikai koalíciót, újraértelmezte a hazafiság fogalmát és megerősítette a kormány nemzeti legitimitását. A legfrissebb felmérések szerint Lula támogatottsága nőtt, miközben Bolsonaro és szövetségesei népszerűsége zuhan.
A tanulság egyértelmű: legyen szó Brüsszelről vagy Washingtonról, a szuverenista kormányokat mindig akkor támadják, amikor nem hajlandók kiszolgálni egy nagyhatalmi központ politikai–gazdasági érdekeit. És ezek a támadások mindig kétirányúak: a külső nyomásgyakorlást a belső kliensek hivatottak legitimálni.
Ez a brazil történet egyébként jól mutatja, hogy a birodalmak hajlamosak feudális hűbéri hálózatokat építeni, és bármelyik sarkán is állnak a politikai spektrumnak, a szuverenista pártoknak tanulságként kell levonniuk, hogy sem Brüsszelre, sem Washingtonra nem számíthatnak.
