Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerdán Kijevben tárgyalt Gideon Szaár izraeli külügyminiszterrel az ukrán légvédelem megerősítéséről. A megbeszélésen a közös fegyverfejlesztési lehetőségek is szóba kerültek.
– Szaár Andrij Szibiha ukrán külügyminiszterrel is egyeztetett, aki hangsúlyozta, hogy Izrael és Ukrajna közösen tervez fellépni az iráni fenyegetésekkel szemben. – Országainknak közös biztonsági kihívásaik vannak – mondta Szibiha, hozzátéve, hogy a két ország kapcsolatainak elmélyítése keretében külön párbeszédet indítanak az iráni fenyegetésről.
Az ukrán külügyminiszter kiemelte, hogy számos lehetőség rejlik különösen a védelmi technológiákat érintő együttműködésben. – Irán és Oroszország egzisztenciális fenyegetést jelentenek, nemcsak országainkra, hanem a világ biztonságára is – fogalmazott Szibiha. – Észak-Koreával együtt „egymást kölcsönösen segítő, rosszindulatú rendszerek szövetségét alkotják – tette hozzá.
Szaár megköszönte ukrán partnerének, hogy a kijevi vezetés szankciós listára helyezett iráni kormánytisztségviselőket, és támogatásáról biztosította Izraelt az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapások során. Izrael szintén támogatásáról biztosította Ukrajnát, felidézve, hogy a zsidó állam humanitárius segítséget és poszttraumás stressz zavar kezelésében jártas szakértőket küldött Ukrajnába.
Mindannyian ismerjük azt az elvet, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Ebbe a képletbe a szereplők valahogy úgy helyettesíthetők be – elvileg –, hogy Izrael és Irán rosszban, Irán és Oroszország jóban, Moszkva és Kijev pedig szintén rosszban van. Vagyis ebből simán következhetne, hogy Izrael és Ukrajna „szövetségesek” lehetnek.
Csakhogy – jön a csavar – Oroszország éppen nácitlanít Ukrajnában, mert Moszkva álláspontja szerint Kijevet rabul ejtette egy szélsőséges és diktatórikus vezetés. Ezt alátámasztja, hogy az ukrán döntéshozók megtűrnek egy sor szélsőséges egységet a harcmezőkön és a hátországban. Nem számít a színészelnökéknek az Azov, a Jobb Szektor, nem számítanak a horogkeresztes zászlók, kitűzők és tetoválások, és nem gond a farkashorog és a Bandera-kultusz sem.
S úgy tűnik, Izraelnek sem számít. S így ebből a történetből az is látszik, hogy nemcsak az ellenségem ellensége, hanem a saját ellenségem is lehet barátom. Ha az érdekek úgy kívánják… Ezt azért nem gondoltam volna!
