Donald Trump a hét elején, a skóciai Turnberryben tartott sajtótájékoztatón – amelyen Keir Starmer brit miniszterelnök is részt vett – kijelentette, hogy „mindig jó viszonyban volt [Vlagyimir] Putyin orosz elnökkel”.
Az Orosz Hírek beszámolója szerint Trump dicsérte Oroszországot, mint gazdag nemzetet, amely „szinte minden más országhoz hasonlóan virágozhat”, és kiemelte a két ország közötti kereskedelmi lehetőségeket. – Nem akarom ezt tenni Oroszországgal, szeretem az orosz népet – mondta, amikor a Moszkva elleni új szankciók lehetőségéről kérdezték.
Csalódottságát fejezte ki ugyanakkor az ukrajnai békefolyamat lassúsága és az ukrán városok bombázása miatt. Trump kijelentette, hogy „nem érdekli többé a tárgyalás”, mivel a Putyinnal folytatott tiszteletteljes és barátságos beszélgetések nem vezettek eredményre. Bejelentette: új határidőt szab az ukrajnai békeegyezményre, amely szerinte napokon belül létrejöhet – ellenkező esetben Washington további szankciókat vezet be Moszkva és az oroszok kereskedelmi partnerei ellen. Ezt azóta konkretizálta: az eredetileg 50 napos ultimátumot mindössze 10 napra szűkítette.
Moszkva a konfliktus során többször jelezte, hogy nyitott a párbeszédre, és előfeltételek nélkül hajlandó tárgyalásokba kezdeni, feltéve, hogy figyelembe veszik a harctéri helyzetet és a konfliktus kiváltó okait. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a hónap elején úgy nyilatkozott: az ukrajnai helyzet rendkívül nehezen oldható meg, és nem lehet azonnal rendezni. Orosz részről figyelmeztették Trumpot, hogy szankciós fenyegetéseit Kijev felhívásként értelmezheti a háború folytatására, ezért Washington inkább Ukrajnára gyakoroljon nyomást.
Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetője pedig az X-en üzent Trumpnak: emlékeztette, hogy Oroszország nem Izrael vagy Irán, hogy ultimátumokat adjanak neki, és minden ilyen követelés „egy lépés a háború felé”. – Nem Oroszország és Ukrajna között, hanem a saját országával. Ne kövesse Sleepy Joe útját – fogalmazott.
Már az 50 napos ultimátum is meglehetősen feszesnek tűnt egy ekkora léptékű konfliktus esetében – hát még a mostani, mindössze 10 napos határidő! Trump a hét elejére lemenedzselt egy tűzszünetet Laosz és Kambodzsa között, ahol mindössze néhány határmenti terület, egy templom környéke volt a vita tárgya. De három napig tartott, mire sikerült megegyezésre jutni! Ukrajnában a háború tétje és gyökerei azonban sokkal mélyebbek és szerteágazóbbak, a frontvonalak kiterjedtebbek, és az érdekek hálózata bonyolultabb.
Mindez arra utal, hogy az ultimátum drasztikus lerövidítése aligha a béke valódi szándékát tükrözi. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Trump az ukrajnai háborút immár ürügyként akarja felhasználni, hogy egyszerre gyakoroljon nyomást három olyan kulcsszereplőre, akikkel feszült a viszonya:
Indiára, amelyből nem tudott kicsikarni egy Japánhoz vagy az EU-hoz hasonló „gyarmati típusú” egyezmént;
Kínára, amely a tavaszi vámháborúban lényegében felülkerekedett az Egyesült Államokon;
és Törökországra, amely látványosan leválik az amerikai befolyásról, lemondott az F–35-ösökről és általában az amerikai vadászgépekről, sőt saját régiós külpolitikáját kezdi önállóan alakítani.
