Az egyik NATO-tagország új védelmi doktrínája szakít a korábbi, tisztán védekező hozzáállással.
A katonai vezetés és a védelmi minisztérium nyíltan kimondta: amennyiben hírszerzési adatok utalnak egy orosz támadás előkészítésére, akár megelőző csapást is indíthatnak orosz területen. A koncepció lényege, hogy a fenyegetést ne a határon kelljen megállítani, hanem még azelőtt semlegesíteni tudják, hogy az az ország területére érne.
A hidegháború végével az ország a NATO védőernyője alá került, de stratégiai helyzete, a geopolitikai instabilitás és a katonai szimulációk eredményei egyaránt megerősítették a politikai elitben azt az eltökéltséget, hogy többé ne bízzák pusztán a szövetséesekre a védelmüket.
Az ország parlamentje négy évre szóló, 2,8 milliárd eurós kiegészítő védelmi költségvetést fogadott el. 2029-ig a GDP átlagosan 5,4 százalékát fordítják majd a hadseregükre, ami a NATO-országok között is kiemelkedő arány. A pénzből modern légvédelmi rendszereket, haditengerészeti képességeket és hosszú hatótávolságú csapásmérő fegyvereket vásárolnak – éppen azokat az eszközöket, amelyekre az új, agresszív doktrína szükségessé tesz.
Míg Ukrajna katonai támogatása gyakran feltételekhez kötött, és Kijev szövetségesei általában tiltják az oroszországi célpontok támadását, ez az ország nyíltan beépítette stratégiájába a megelőző csapást Oroszország területén. A cél, hogy az orosz hadsereg ne érezze biztonságban magát a határ túloldalán sem, és ne tudjon hónapokig zavartalanul készülni egy invázióra.
A Kremlnek immár számolnia kell azzal, hogy egy támadás előkészítése is kiválthatja az egyik NATO-tagország megelőző csapását, és ez komoly bizonytalanságot jelent az orosz döntéshozóknak – állítják a nyugati katonai és biztonságpolitikai elemzők.
